Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
II. A zsidó tulajdonok sorsa
b. Budapest, 1940. február A tőke keresztényesítésének első lépése Az ország kimondta akaratát, hogy a gazdasági működést, illetve a gazdasági életben a vezetést, a keresztény magyarságnak90 kívánja fenntartani. Az ország ezen kívánsága nemcsak arra irányul, hogy keresztény ifjúsága találjon megfelelő elhelyezkedést és elsajátítsa magának a szükséges tudnivalókat és tapasztalatokat arra nézve, hogy idővel a gazdasági élet vezetői keletkezhessenek soraikból, - hanem egyik fő intenció volt az is, hogy a gazdasági életben végre a zsidó felfogást a keresztény erkölccsel cserélhessük fel. E cél elérése érdekében egyelőre két ún. zsidótörvényt hoztunk létre. Ez volt a kezdet. Mindenki, aki e problémával behatóan foglalkozik, aki a gazdasági életben él, a gazdasági élet összes összefüggéseit tehát ismeri, tudja, hogy a kezdetet további lépéseknek kell követniük. A nálunk szokott, de egyúttal szükséges elővigyázatossággal nemzetünk óhaját is az evolúciós, nem pedig revolúciós úton kívánjuk teljesíteni. Tőkeszegény, de főként tőkeképződésben szegény ország vagyunk, és így természetes, hogy minden olyan lépéstől tartózkodnunk kell, amely a gazdasági életben nagyobb megrázkódást okozhat. Ha ugyan az utolsó években más országokban a gazdasági életben bekövetkezett egyes eseményeket tekintjük, azt kell mondanunk, voltak azok között olyanok, amelyek valósággal forradalmi természetűek, de úgy látszik ezeknek az országoknak gazdasági struktúrája ezt kisebb rázkódtatások nélkül ki is bírja. Mégis én is inkább az evolúció mellett tartok ki. A zsidótörvény segítségével elértük, hogy a) keresztény fiatalságunknak egy bizonyos részét sikerült a gazdasági életbe bekapcsolni, - b] a vállalatok vezetőségében szám szerint a keresztényi elem felülkerekedett, még pedig úgy a belső szolgálatban, mint az egyes igazgatóságoknál és felügyelőbizottságoknál, így megtörténhetett, hogy ma - csodáknak csodája! - a hazai vállalatoknak 80-85%-a nem tekintendő zsidó vállalatoknak. A felületes figyelő meg lehet tán elégedve, a cél elértnek látszik. Akármennyire is örülök, hogy fiatalságunk több és jobb elhelyezést talál és fog a jövőben is találni - hisz ez fontos nemzeti érdek - és akármennyire is jól esik nekem, ha a vállalatok vezetőségénél, igazgatóságánál és felügyelőbizottságánál jó keresztény és patinás neveket látok, mégis nem szabad elfelejtenem, hogy ezzel még a nemzet akarata nem teljesült. Meg kell mondanom, hogy ami eddig történt, arról az a benyomásom, - hogy egy most különösen divatos szót használjak - hogy ez a zsidó tőke számára igen jól sikerült „Tarnungs-manőver"90 91 volt. Szó nincs arról, mintha a zsidóság 90 Aláhúzással jelölt kiemelések a szövegben. 91 Álcázási manőver. 78
