Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
I. Zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek a mindennapokban
az átengedési kötelezettséget megállapító véghatározat elleni jogorvoslatról lemondtak, „az átengedésre kijelölt 200 katasztrális holdat meghaladó területnek az 1939. évi IV. te. 16. §-a alapján átengedésére tulajdonosokat kötelezni nem fogja." Fel kell tételeznem, hogy a panasz tárgyává tett 233.629/1943/VI1.A.2. számú véghatározat meghozatalakor a most tárgyalt 115764/1941/VI1.A.2. számú véghatározat és értesítés a magyar királyi földművelésügyi miniszter úr figyelmét elkerülte. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fentiek gondos mérlegelése esetén a magyar királyi földművelésügyi miniszter úr a kiskorúakat a megmaradt ingatlan átengedésére még abban az esetben sem kötelezte volna, ha újabb törvényes rendelkezések a kiskorúak jogi helyzetét időközben hátrányosan befolyásolták volna. III. Ámde ennek éppen az ellenkezője következett be, mert az időközben hozott 1942. évi XV. te. 3. §-ának (5) bekezdése szerint az 1937. december 31. után és 1939. május 5. előtt átruházott ingatlanok átadásra csak akkor kötelezhetők, ha a tulajdonos a törvény hatályba lépése előtt ingatlanának bejelentésére fennállott kötelezettségének nem tett eleget. Jelen esetben az ingatlan átruházása 1938. november 18-án történt és az idézett esetek egyike sem forog fenn. IV. Hivatkozom továbbá az ugyanezen törvénycikk 3. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra. Ezek szerint, amennyiben az egyébként átengedésre kötelezhető ingatlan tulajdonosa az ingatlan tulajdonjogát a törvény hatályba lépésétől számított hatvan nap alatt nemzsidó törvényes gyermekére vagy unokájára ruházza át, az átruházott ingatlant átengedésre kötelezni nem lehet. Jelen esetben az átruházás a zsidóknak nem tekinthető törvényes unokára még a törvény életbe lépése előtt - 1938. november 18-án - megtörtént, ennélfogva az átengedésre való kötelezésnek még akkor sem lenne helye, ha a 3. § (5) bekezdésének idézett rendelkezései a jelen esetben alkalmazhatók nem lennének. V. A panasz tárgyává tett véghatározat nyilvánvalóan az indoklásban kifejezésre juttatott arra a megállapításra van alapítva, hogy az ingatlan tulajdonosai az 1942. évi XV. te. 9. §-a értelmében zsidóknak tekintendők. Ez a megállapítás téves. Az 1942. évi XV. te. 9. § (3) bekezdésének második mondata szerint ugyanis: „Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga a keresztény hitfelekezet tagjaként 59
