Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

I. Zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek a mindennapokban

Arra gondoltam, hogy ha az illetékes legfelsőbb fórum elgondolásomat a benne jelzett mértékben jótékonyan közérdekűnek és megvalósításra érdemesen sikerültnek minősítené s ezért hajlandó lenne honorálni is, azt becsületes nyíltsággal mondva, örömmel fogadnám.

A honorálás formájára vonatkozólag pedig arra gondoltam, az történhetnék úgy, hogy a kijelölendő központ által az egyes közigazgatások részére, megváltási ár ellenében kiadott minden okmánypéldány után 2 fillért állapítanának meg, s utalnának ki részemre. (Tervem megvalósítása esetén, úgy érzem ez kiérdemelt honorárium lenne.)

Ezen elképzelésem a következő meggondoláson alapult:

1. ) Felbecsülhetetlen pénz, idő és energia megtakarítást jelentene a társadalom minden érdekelt tagjára, tervem megvalósítása. Ezért az egyesek részéről megérdemelt lenne a 2 filléres honorárium azzal szemben, akinek azt köszönhetik. - Az illetékes hatóság viszont ezzel honorálhatná a Köz és a köz- igazgatás érdekében, a jóakaratú elmélyedésből eredt jó ideát és a körültekintéssel megalkotott közérdekű tervet.

2. ) A szerző, aki hangulatkeltő, sikerült dalt szerzett, elismerten kiérdemli, - a sokszor meglepően tekintélyes honoráriumot, mindaddig, míg szerzeménye részt vesz az emberek szórakoztatásában. Nem alaposabban érdemli-e ki a honoráriumot egy szerzemény, amely sok gondtól, kiadástól, fáradságtól és bosszúságtól kíméli meg a társadalmat?

3. ) Tíz évet töltöttem el református gimnáziumok szolgálatában helyettes tanári sorban. Most nevezett ki az állam tizenegyedik évre - helyettes tanárnak a békési református gimnáziumhoz. Szegény vagyok és fatálisán kedvezőtlenül alakult és alakul anyagi egzisztenciám. - Nagyon reám férne egy ilyen gondviselésszerű megsegítés.

4. ) Két hónapja nősültem meg. Feleségem annyira szegény leány, hogy kelengyéje nincsen. - Azt reméltük, rendes tanárrá fognak most szeptembertől kinevezni, s hogy helyettes tanárrá neveztek ki, nem tudom magammal vinni a feleségemet az új állomáshelyre, míg rendes tanárrá nem leszek, mert helyettes tanári fizetésből, a mi körülményeink mellett, minden alap és segítség nélkül lehetetlenség megélni. Kimondhatatlan segítség lenne, egy ilyen reményen felüli jövedelem.

Most pedig, végül megismételten kijelentem, hogy mindez, amit honorálásra vonatkozólag előadtam, csupán kívánság elképzelés, amitől, - ha nem találna megértésre, vagy különösen, ha illetlenül hatna, kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék eltekinteni.

Elgondolásomat és a reávonatkozó terveket mindentől függetlenül, a legigazibb érzéssel és mindenek felett való őszinte jótakarással, ismételten felajánlom a Köz érdekében való felhasználásra.

47