Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

III. Nemzetközi reagálások és erőfeszítések

te ezt az elvet az 1939:IV. törvénycikk,137 amely az egészen zsidó származásúak közül már csak kivételesen emel ki egyes kategóriákat: nevezetesen a nemzsidóval házasságban élőket és egyes olyan régen áttért személyeket, akiknek ősei már 1849 előtt Magyarországon születtek. Végül teljesen faji alapra helyezkedett az 1941:XV. törvénycikk,138 amely csak a félvérek egyes kategóriáit emelte ki a zsidók közül, míg azokat, akiknek három vagy négy nagyszülőjük zsidó, vallásukra tekintet nélkül zsidónak minősítette.

A zsidókérdés nem vallási, hanem faji probléma tehát, ennélfogva a kérdés törvényes szabályozása során a zsidó fogalmát felekezetre tekintet nélkül, faji alapon kell meghatározni. Aligha szorul különösebb okadatolásra, hogy a kormány a jelenlegi rendkívüli helyzetben - amikor a zsidókérdés törvényes szabályozása nem kerülhető el - nem térhet le a zsidó minősítés tekintetében a faji meghatározás alapjáról és nem alkalmazhat olyan megállapítási módszereket, amelyeket a törvényhozás 1941-ben, sőt már 1938-ban sem tartott elfogadhatóknak.

Már pedig kétségtelen, hogy a zsidókérdés gyökeres megoldása elől kitérni nem lehet.

Nem lehet mindenekelőtt azért, mert Európának minden háborúban álló állama megtette a kellő intézkedéseket, és ha a magyar kormány nem tenné meg azokat, annak adná nyilvánvaló tanújelét, hogy nem tud, és nem akar beilleszkedni az új alapokra épülő európai rendbe: ennek pedig felmérhetetlenül súlyos következményei lennének a nemzet egyetemére nézve. Mély igazság van Széchenyi [István] tanításában, amely szerint „ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő a víz, és előttem apodiktice139 áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benn tartom, azt újságban fogják hirdetni, de biz én inkább a magam gyermekét konzerválom, és a másikat fogom kitenni."140 Nem lehet az egymillió zsidóra tekintettel 13 és У2 millió magyar életét és jövőjét kockára tenni, különösen akkor, amikor ez a kímélet a zsidóknak is legfeljebb átmenetileg válnék hasznára. Nem kétséges ugyanis, hogy a magyar kormány törvényes intézkedéseinek elmaradása esetén a zsidóság semmi esetre sem kerülne jobb sorsba, sőt sorsa talán még kritikusabbá válnék.

Ami Eminenciád konkrét javaslatait illeti, ezekre vonatkozóan álláspontunk a következő.

137 19 39. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról.

138 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi intézkedésekről.

139 Apodictice: cáfolhatatlanul, határozottan.

140 Az idézet Széchenyi 1844. október 1-jei főrendiházi beszédéből való. A teljes szöveg megtalálható: Gróf Széchenyi István beszédei. Szerk. Zichy Antal. Bp., 1887. 352-356.

110