Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
A testületek között a céhes iratok (1702—1872), az ipartestületek (1875 — 1949), a székesfehérvári kereskedelmi társulat (1801 — 1898), az árvízvédelmi társulatok és az erdőbirtokosságok iratai kiemelkedőbb jelentőségűek. A céhek iratai rendkívül töredékesek, ezek zömét is a székesfehérvári céhek iratanyaga alkotja. A céheknek ugyanis (csapó, tímár, szűcs, magyar- és német varga, szűrszabó, csizmadia, cipőkészítő) egy-egy könyve, illetve néhány szál irata maradt meg. Jelentősek viszont a céhek felszámolása alkalmával keletkezett iratok. Ezekben ugyanis számos olyan csatolmány található, melyek a céh korábbi működését mutatják be, illetve hatósági intézkedéseket tartalmaznak. Az egyesületek fondfőcsoportjából (1861 — 1948) a Vörösmarty szoborbizottság (1862 — 1900) fondja jelentős. Az ország első Vörösmarty szobrát 1865ben országos társadalmi akcióval tudták Székesfehérvárott felállítani. A fond az adakozók névlajstromait, a szobor és a tér ápolásával kapcsolatos teendőket tartalmazza. A székesfehérvári Iparos Ifjúság Képző és Segélyező Egyletének iratai (1887 — 1906) a városi tőkés körök azon törekvéseire mutatnak rá, hogy az iparos ifjúságot távoltartsák a baloldali irányzatoktól. Az ifjúsági egyesület a XX. század elején a szociáldemokrata irányzatú szakegylet! mozgalom hatása alá került és feloszlott. Ugyancsak az ifjúsági mozgalmakra vonatkozóan tartalmaznak adatokat az Alba Regia Atleticai Klub (1929 — 1938), a Székesfehérvári Torna Klub (1920—1948), a Szent István Levente Egyesület (1926-1933) iratai. A gazdasági szervek fondfőcsoportjában az ipari üzemek iratai nem jelentősek. Két fondra azonban érdemes felfigyelni: a Felmayer-féle kékfestőgyár iratai (1921 — 1944) a gazdasági hanyatlásra, az egyre lejjebb csúszó textilipar nehéz helyzetére, a székesfehérvári bőrgyár iratai (1926—1948) a dualizmus korában virágzó iparág háború utáni visszaesésére tartalmaznak adatokat. A hitel- és biztosításügyi szervekből a székesfehérvári takarékpénztár (1845— 1947) fondja emelhető ki. A takarékpénztár 1845-ben a Kelet-Dunántúl első pénzügyi szerveként alakult. Ezen kívül még az adonyi és bicskei takarékpénztárak iratai (1921 — 1944) a legjelentősebbek. A hitelszövetkezeti fondok, bár töredékesek, mégis a vidéki pénzviszonyokra gazdag adatokat tártai máznak. A mezőgazdasági üzemek iratai közül az enyingi (1686 — 1879), az ercsi (1590-1944), az iszkaszentgyörgyi (1870-1914), az előszállási (1794-1945) uradalmak anyaga teljesebb, míg a többi 16 fond (a Batthyány, a Cziráky, az Eszterházy, a Károlyi, a Nádasdy, a Zichy-féle erdőgazdaságok iratai) csak töredékesen maradt meg. Az egyházi szervek irata meglehetősen kevés. Teljes a székesfehérvári székeskáptalan hiteleshelyi levéltára (1828 — 1895), de a nagymúltú móri kapucinus, a székesfehérvári cisztercita (1833 — 1930) és ferences rendház (1724—1928) iratanyaga erősen hiányos. A családok fondfőcsoport ját főképpen a Fejér megyei arisztokrácia és a birtokos nemesség, azután néhány polgárcsalád iratai alkotják. A történelmi családoktól az Amadé, a Bajzáth, a Batthyány, a Csekonics, a Habsburg királyi hercegi, a Hunyadi, a Károlyi, a Kempelen, a Lamberg, a Nádasdy, a
