Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

Az egykor országos hírű kecskeméti céh-irategyüttes a háború alatt csaknem teljesen elpusztult. A megmaradt néhány doboznyi céhlevél annál féltettebbé vált. A 14 céhtől fennmaradt töredék 1557 —1861 közötti időből nyújt még így is jelentős tájékoztatást. Ezen kívül a kiskunfélegyházi (1819— 1874) és a kiskunhalasi (1804—1874) céhes anyag is említést érdemel. 32 városi, illetve községi ipartestülettől maradtak meg iratok, de igazán jelentősnek csak a bajai (1884 — 1949) és a kecskeméti (1881 — 1949) mondható. A testületek közül még a Kecskeméti Ügyvédi Kamara (1876 — 1946) fondját kell kiemelni. Pótolhatatlan veszteséget jelent a megye területén működött pártok, politikai szervezetek, kulturális és népművelő, valamint a szakmai és gazdasági egyesületek iratainak nagyarányú pusztulása is. Egykori sokszínű tevékenységükre a legtöbbször csak létüket jelző irattöredékek alapján lehet következtetni. Alig akad néhány, amelynek működéséről saját iratai alapján helyes kép alkotható. Ezek közé tartozik a Katona József Kör (Társaság), amely a múltszázad végétől Kecskemét szellemi arculatának egyik fő formálója volt. A többiről legfeljebb a bőséges sajtóanyagból lehet elfogadható képet alkotni. A nagyon töredékes anyag ellenére a közművelődés fontos területét világítja meg a tucatnyi olvasókör működése során keletkezett irat. A gazdasági szervek is osztoztak annyi más szerv és intézmény sorsában. Jelentős ipari létesítmény ezen a vidéken 1944 előtt alig volt. A sokféle és nagyszámú fond közül néhány érdemes említésre egyrészt az anyag szerves egysége, másrészt a fondképzőnek a szűkebb vidéken betöltött szerepe miatt. Kultúrtörténeti jelentőségű a kecskeméti Szilády nyomda (1816 — 1918) és a halasi csipkeház iratanyaga (1935—1944). Egyedülálló e vidéken a kisszállási hercegi uradalom (1814—1933) épségben megmaradt irattára. Nem kapott eddig elég figyelmet és érdeklődést a kecskeméti gazdasági gőzmalom és gőzfürdő (1870 — 1947), a bajai takarékpénztár (1848 — 1943) és néhány XIX. századi kereskedő és iparos: Pleyer Gergely bajai vaskereskedő (1804 — 1809), Szabó János kecskeméti lakatos (1834— 1873) és Wist Antal kecskeméti kereskedő (1850—1863) stb. irata. Az egyházi szervek csekély számú fondja közül szinte valamennyi rendkívül értékes. Közülük is kiemelkedik a kalocsai káptalan hiteleshelyi levéltára (1334-1894), a bajai ciszterci (1874-1950), a bajai (1694-1950) és a kecskeméti (1693—1944) ferences rendház, a kecskeméti katolikus egyházközség (1657 — 1944), a kalocsai iskolanővérek zárdája (1860—1950) és a kiskunhalasi ortodox-izraelita hitközség (1857 — 1943) iratanyaga. Ezekben az irategyüttesekben nemcsak az egyes egyházi szervezetek és intézetek, hanem az adott város életére vonatkozóan is igen gazdag forrásra bukkanhat a kutató. A levéltár kevés családtól és viszonylag sok személytől származó iratot őriz. Ennek egyik alapvető oka az, hogy e vidéken nagy földesúri famíliák nem települtek meg. A kevés számú nagybirtok tulajdonosa többségben az ország más részén lakott, levéltáruk ott jött létre (pl. Grassalkovics, Koháry, Wesselényi, Károlyi, Rákóczi, Báthori stb. családok).