Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

kor sem. Ezt Pécsre szállították, ahonnan 1965-ben került a sok hányattatáson keresztül ment és ennek során jelentős károsodást szenvedett iratanyag a megyeszékhelyre. 1968. január 1-től a Bács-Kiskun megyei Tanács V.B. lett az intézmény fenntartója, s ettől kezdve működik az intézmény a jelenlegi nevén. A megye sajátos történelmi fejlődése, változásai révén az egykori megyeszékhelyek, Budapest és Zombor kívül esnek a jelenlegi Bács megye határain, és így a feudális megye közigazgatási anyagai az intézményen belül nem lelhetők fel. Ugyanakkor a megyei közigazgatás írott emlékeinél is régebbi, illetve jelentős tájegységekre vonatkozóan bővebb irategyüttesekkel rendelkezik több egykori mezőváros a XVII — XVIII. századból, ami forrásértéküket is különösen megemeli. Kecskeméten 1600-tól nem tartózkodott török katonaság. így a város fokozatosan csaknem önálló közigazgatással és birói jogkörrel rendelkezett. Széles körű levelezést folytatott részben földesuraival, részben a megyei közigazgatás vezetőivel, illetve a környező községekkel, városokkal. Ennek nyomán már a hódoltság idején számottevő levéltára alakult ki, amely a rác támadás következtében jelentős károkat szenvedett ugyan, de még így is ez az egyik legfontosabb forrás a hódoltságban élők történelmének feltárásához. A város legrégibb irata a Szegedről áttelepült ötvösök 1557. évi céhszabályzata. A XVTI. századból főleg a város gazdálkodására és a közigazgatásra vonatkozó iratok maradtak fenn. Összefüggő irategyüttes 1718-tól van. A levéltár a II. világháború során újabb súlyos veszteségeket szenvedett, mivel 1944-ben a bombázástól félve az ún. „zárt levéltárat", a céhek iratainak többségét és a tanács jegyzőkönyveinek eredeti példányait Koháriszentlőrincre, egy majorba vitték, ahol az elpusztult. Az ország legnépesebb mezővárosa 1834-ig folyamatosan megváltotta feudális terheit, és szabad királyi városi cím elnyeréséért folyamodott. A nemesi megye ellenkezése, majd a szabadságharc kitörése miatt e címet csak 1857-ben kapta meg. 1870-től törvényhatósági jogú várossá nyilvánították, 1950-től pedig járási jogú város. Baja város évszázadok óta jelentős dunai átkelőhely. 1848 előtt földesúri hatalom alatt állt, 1873-ban törvényhatósági jogú, 1950-től járási jogú város lett. Értékes levéltára sok megpróbáltatáson esett át. A szabadságharc előtt leégett, így bár jegyzőkönyvei 1724-től, iratai viszont folyamatosan csak 1850-től maradtak ránk. Több alkalommal is költöztették, ezért iratanyaga 1952-ig rendezetlen volt, ma már azonban döntő többsége kutatható állapotban van. Kalocsa város már az államalapítás időszakában érseki székhely lett. A török támadások elpusztították. 1686 után települt újjá. 1872-től nagyközség, 1921 óta rendezett tanácsú, 1929-től megyei, 1950-től járási jogú város. Levéltárának csak elenyészően kis része maradt meg. Összefüggő irategyüttesekkel csak 1880-tól rendelkezik. Kiskőrös, az egykori középkori település a török hódoltság alatt elpusztult, és 1718-ban telepítették ide nagyrészt szlovák lakosságát. 1973-ban kapta városi rangját. Levéltára a II. világháború alatt csaknem teljesen elpusztult. Kiskunfélegyháza város a török hódoltság alatt elnéptelenedett, 1743-ban