Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLTALÁNOS LEVÉLTÁRAK

s azok végrehajtásának ellenőrzése, a hitelügyek alakulása tükröződik a Pénzügyminisztérium anyagában (1945—1965). Természetesen más, nevezetesen gazdaságpolitikai kérdések is bőven megvilágítást nyernek, elsősorban a PM Közgazdasági Ügyosztálynak, Ipari Főosztályának állagában. A jogszolgáltatás íelsőbb szerveinek főcsoportjában található iratképzők mutatják a felszabadulás után bekövetkezett változásokat a legfelsőbb jogszolgáltatási szervek területén. A Népbíróságok Országos Tanácsa (1945 — 1950), a Népfőügyészség (1945 — 1950) megalakulásával olyan új demokratikus jogszolgáltatási szervek alakultak, amelyek igen komoly politikai tartalmú ügyekkel, elsősorban a háborús és népellenes bűnösök felelősségrevonásával foglalkoztak. E fontos történeti forrásértékű iratokon kívül a levéltár átvette mára Legfőbb Államügyészség (1945— 1952), a Kúria (1945 — 1949), a Legfelsőbb Bíróság (1950— 1956), aKözponti Döntőbizottság (1949 — 1953) irataitis. A Központi Döntőbizottság fondja a gazdasági szervek termelésével, áruforgalmával összefüggő jogvitákat tükrözi. Az intézetek, intézmények fondfőcsoport — még ha a szervek listája hiányos is — néhány jelentősebb szerv anyagát tartalmazza. Fontosabb fondképzők: MASZOBAL Dunavölgyi Timföldipari Tervező Intézet (1948-1954), Posta Tervező Iroda (1951 — 1953), Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda (1945-1948), Magyar Állami Operaház (1945-1956), Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság (1958 — 1964), Növényvédelmi Kutató Intézet (1953 — 1957). A felsorolt szervek anyaga eléggé töredékes. A levéltár egyik legfontosabb feladata a felszabadulás után működött intézetek, intézmények feltérképezése és anyaguknak a begyűjtése. A testületi jellegű szervek bár tarka képet mutatnak, iratanyaguk korántsem teljes. Az ilyen jellegű fondképzők iratainak egyrésze elkallódott, a megmaradt rész felderítése még napirenden van. Forrásértékénél fogva megemlítendő az Ipartestületek Országos Központjának (1945—1947), a Magyar Kereskedelmi Kamarának (1948—1962), a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsnak (1957 — 1967) és az Országos Földművelésügyi Tanácsnak (1945-1949) anyaga. Az egyesületek fondfőcsoportjában kiemelhető a Magyarok Világszövetsége (1945 — 1953), a Kisiparosok Országos Szövetsége (1948—1956), a Magyar Képzőművészeti Szövetség (1949 — 1967) iratanyaga. A többi egyesület levéltárban található iratainak terjedelme ezideig elenyészően kevés; egyik-másik szerv anyagának mennyisége mindössze 1 — 2 cm. A gazdasági szervek irat mennyisége az államigazgatás legfőbb szerveinek anyaga után következik. Ez vonatkozik forrásértékére is. Legfontosabb tematikai csoport az iparügy, a kereskedelem, a pénzügy. Az ipari vállalatok — köztük a Csepel Vas- és Fémművek (1944—1961) és a Dunai Vasmű (1948 — 1960) iratai gazdaságpolitikánk gyakorlati végrehajtásáról tanúskodnak, tükrözik az 50-es évek első felének torzítását is e téren. A levéltár őrzi az 1946-ban a szénbányák vagyonkezelésére alapított Magyar Állami Szénbányák Rt. (1947 — 1948), a nehézipari vállalatok központi irányítására létrehozott Nehézipari Központ (1946 — 1950) iratait. Az ország kereskedelmi életének egy-egy részére világítanak rá az export-