Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLTALÁNOS LEVÉLTÁRAK

az Építésügyi Minisztérium (1950—1957), a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium (1954—1956), valamint az Országos Közmunka Hivatal (1945 — 1946) anyagában kimerítően tanulmányozható a második világháborúban romba döntött ország felszabadulás utáni újjáépítése, az új települések kialakítása, a városfejlesztés, a lakásgazdálkodás, a közművek és szolgáltatások, a helyi közlekedés, a helyi ipar alakulása stb. E fondképzők 1956. előtti teljes iratanyaga már a levéltárban van. A jogszolgáltatási szervek felügyeleti tevékenységének célja annak biztosítása, hogy a bíróságok a törvényességnek megfelelően alkalmazzák a jogszabályokat, hogy ítélkezéseikben a kormányzati szervek általános politikája és jogpolitikája maradéktalanul érvényesüljön. Mindez döntően az Igazságügyi Minisztérium (1945 — 1952) fondjában tükröződik (lásd még a jogszolgáltatás felsőbb szerveinek főcsoportját). De túl ezeken, itt találhatók a felszabadulás utáni évek kodifikációjávai kapcsolatos előterjesztések (a Törvény előkészítő Főosztály iratai), tárca véleményezések is. A fond értékét csak növeli, hogy a minisztérium debreceni időszakának iratanyaga is megmaradt. A felszabadulás utáni évek iparigazgatásának legfontosabb szerve az Iparügyi Minisztérium volt, amelynek megszűnése után (1949. június 11.) a különböző iparágak ágazati szabályozása alakult ki. Az 50-es évek iparigazgatásának legfőbb szerveit még felsorolni is sok: Kohó- és Gépipari Minisztérium (1950 — 1952), Nehézipari Minisztérium (1949-1950 és 1957 — 1959), Könnyűipari Minisztérium (1949—1963), Kohászati Minisztérium (1953), Középgépipari Minisztérium (1953), Általános Gépipari Minisztérium (1953), Bánya- és Energiaügyi Minisztérium (1951 — 1953 és 1956), Vegyipari Minisztérium (1953 és 1956), Szénbányászati Minisztérium (1954 — 1956), Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium (1954—1956). Ebbe a csoportba tartoznak a különböző ipari központok is: Mész-, Cement-, Üve gipari Központ, Gumiipari Központ, Alumíniumipari Központ, Általános Gépipari Központ stb. A felsorolt szervek iratanyaga a gazdaságtörténeti kutatás elsődleges bázisát képezi. Sajnos, az 1945—1949 között működött Iparügyi Minisztérium iratanyagának nagyobbik hányada 1956-ban megsemmisült, így csak töredék részek állnak a kutatók rendelkezésére. Az 50-es évek iparigazgatásának csúcsszervei viszont már túlnyomó részben levéltárba kerültek. Az említett fondképzőknek mintegy 1200 folyóméter anyagában a legkülönbözőbb gazdaságtörténeti témákra talál a kutató, speciális érdeklődésének megfelelően adatokat. A kereskedelmi jellegű szervek dokumentumai a termelés és a fogyasztás közötti mindenkori kapcsolatot tükrözik. 1945 után ilyen jellegű feladatokat a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium (1945 — 1949), majd az 1949. évi XV. tv. által létrehozott Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium látott el. Az 1945— 1949 között működött Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium iratai hiányosan maradtak meg, ennek ellenére az Elnöki Osztály anyaga fontos adatokat tartalmaz a kereskedelem, a szövetkezetügy fejlődésének, szervezésének történetére. A miniszteriális jellegű állagok alapján jól nyomon követhető a korszak kereskedelempolitikájának (kötött gazdálkodás, magánkereskedelem, termékforgalom stb.) alakulása.