Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

ugyanis elhatározta, hogy az unitárius vonatkozású iratok, dokumentumok gyűjtésére unitárius egyháztörténeti adattárat hoz létre. 1960-ban az egyház úgy dönt, hogy az 1950. évi 29. sz. tvr. figyelembevételével felállítja levéltárát, és az addig működő egyháztörténeti adattárat abba olvasztja bele. Az új levéltár a főhatósági irattár átvételével és rendezésével, az egyházközségeknél kintlevő irattárak nyilvántartásba vételével és az egyházra hagyományozott kézirati anyag feldolgozásával kezdte meg működését. A Magyarországi Unitárius Egyház Levéltára 1971-ben szaklevéltárrá alakult és ezzel szerves részévé vált a magyar levéltári hálózatnak, beleértve a kutatási lehetőség biztosítását is. Az iratanyag terjedelme 50 folyóméter, nagyobb részben rendezett és iratok további átvétele is biztosított. A levéltár törzsanyaga az egyházvezetés irattárából került ki, a történeti fejlődést követve taglalódik alcsoportokra: a IX. esperesi kör iratai (1902 — 1923), a püspöki vikáriátus iratai (1923—1940), a IX. esperesi kör iratai (1940— 1944), a budapesti ideiglenes egyházi képviselő tanács iratai (1944 — 1947), a magyarországi unitárius egyházkör (püspöki helynökség) iratai (1947 — 1970), végül a magyarországi unitárius egyház és püspökség iratai (1971-től). Az egyes alcsoportokon belül kisebb egységek is vannak, amelyeknek elkülönítése az egyházkormányzás természetéből adódik. Ezek valamennyi alcsoportban megtalálhatók. Ilyenek: főhatósági jegyzőkönyvek, általános iratok, lelkészekre és egyházi tisztviselőkre vonatkozó iratok, egyházközségekre vonatkozó iratok, külföldi kapcsolatok iratai stb. A központi iratanyag a II. világháború alatt nagy károsodást szenvedett. Az egyházi intézmények iratai ,sajnos, ugyancsak hiányosak. A volt unitárius misszióház és főiskolai internátus, valamint a teológiai intézet iratai érdemelnek említést. Az egyház társadalmi egyesületeinek (Dávid Ferenc Egylet; Bölöni Farkas Sándor Unitárius Iparosok és Kereskedők Köre; a 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat; az Unitárius Nők Szövetsége, a Perczelné Kozma Flóra Unitárius Leányegylet és a Brassai Sámuel Unitárius Egyetemi Hallgatók Egyesülete) iratanyaga rendkívül hiányos, de bővülésre van remény. A levéltár létesítése óta ugyanis értékes iratokat szolgáltattak be a volt egyesületi tagok. Az egyes egyházközségek irattárai még az egyes egyházközségeknél vannak. A lelkészektől kapott felmérések szerint ezekben is nagy a háborús károsodás. Az egyház tudományos életére vonatkozó kéziratok gyűjteményében (pályázatok, hittani, gyakorlati teológiai, egyháztörténeti vonatkozású kéziratok, tudományos előadások) legnagyobb terjedelműek a prédikációs és az egyháztörténeti kollekciók. Értékes egyházközségi monográfiák kéziratai vannak részben erdélyi, részben pedig magyarországi egyházközségekről. Tartalmaz a gyűjtemény 28 db bekötött kéziratot is, amelyek közül a legrégibb a XVII. századból való. Ezek az iratok legnagyobbrészt egyháztagok adományaként kerültek a levéltárba. Az ún. sajtólevéltár („Unitárius Értesítő" 1922—1944; „Unitárius Élet"