Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

közötti anyagot időrendbe rakta és folyamatos számokkal látta el. Ezután az iratokat 6 tárgyi csoportba sorolta: I. Vallásgyakorlat, II. Tanügy, III. Alapítványok, IV. Árva ügyek, V. Gazdasági iratok, VT. Kerületi ügyek. A tárgyi csoportokra osztott iratokat csoportonként ismét folyamatos sorszámmal látta el. Az így rendezett iratokról egy igen részletes, jelzeteket, dátumokat és részletes tárgymegjelölést tartalmazó elenchust készített „Register der im Archive des Evangelischen Kirchenkonvente zu Oedenburg befindlichen schriftlichen Urkunden" címmel. Ez az elenchus a legjobb segédeszköz a kutatás számára, mivel a levéltár e részének ma is ez a rendje. Ulber Mátyás a rendezéskor a könyvbe kötött iratokat kiemelte az egységes rendből, mert így elkülönítve könnyebben kezelhették. 1872-ig tehát a könyvek tárgyi csoportok szerint tagolva és nem a proveniancia elve alapján vannak rendezve. A könyvanyagból fontosságuk és gyakori igénybevételük miatt külön kiemelték a jegyzőkönyveket. Ezzel formailag egy harmadik sorozatot hoztak létre. Ehhez a jegyzőkönyvi sorozathoz kapcsolták későbben a könyvalakban bekötött másolati példányokat. A vallásgyakorlat tárgykörébe sorozott iratok között találjuk a templomépítésre, a konvent és a presbitérium működésére, a vallási egyesületek tevékenységére vonatkozó forrásanyagot (1575—1872). Az iskolaügy csoportjába (1648 — 1872) az iskolák építésére, karbantartására, tanítók, tanárok alkalmazására, minősítésére vonatkozó iratokat, iskolabizottságok jegyzőkönyveit stb. sorolták. Az alapítványi iratok évköre: 1533 — 1872, az árvaügyeké: 1749 — 1872. Az egész levéltári anyagnak mintegy két ötödét teszik a gyülekezet gazdasági ügyeivel kapcsolatos iratok (1601 — 1872). A kerületi ügyek csoportjában találjuk a püspöki körleveleket, canonica visitatiokat, zsinati jegyzőkönyveket stb. 1599-től 1872-ig. 1872 után megszűnt az iratoknak tárgyi csoportok szerinti tagolása — bár 1884-ig még feltüntették azokon a tárgyi csoport számát —, és helyette a régi rendhez tértek vissza: ismét a konventi gyűlések napirendi pontjai alapján kaptak az iratok évenként újrakezdődő sorszámot. Az 1873-tól 1884-ig terjedő időszakról készült a II. Register. 1884 után a tárgyi csoportosítás teljesen megszűnik. Azok az iratok, amelyek nem képezték a jegyzőkönyvek mellékleteit és nem voltak iktatva, ma is évenkénti időrendben találhatók jegyzékbefoglalás nélkül. 1913-tól az egyes lelkészek működéséhez kapcsolódóan külön regisztratúrák jöttek létre. Ziermann Lajos esperes-lelkész idejében alakult ki a lelkészi hivatal és az egyházközség külön irattára, de hogy az egyes iratok melyikbe kerüljenek, az mindig az igazgató lelkész megállapításától függött. Értékes irategyüttest alkotnak az anyakönyvek, amelyek az egyházi funkciókkal a legszorosabban összefüggnek. A keresztelési anyakönyvek 1624-től, a házasságiak 1645-től, a halottiak 1676-tól találhatók meg a levéltárban. Rendezésüket Gyapay Gábor végezte el. Ő készítette el a levéltár alapleltárát és csomójegyzékét is. Jelentős forrásértéket képviselnek a levéltárban található hagyatékok. Ezek zömmel kéziratos oklevélmásolatokat és egyháztörténeti kijegyzéseket tartalmaznak. Első helyen említhető Hrabovszky György ,,Scrinium anti-