Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

A Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet Levéltára 4400 NYÍREGYHÁZA, Iskola u. 1. Tel.: 11-360 Iratgyűjtés 1753-tól, a nyíregyházi újratelepítéstől folyik, a telepesek az őket érintő néhány levelet a megelőző időből (1683—1743-ig 4 levél) magukkal hozták. Az iratokat Miklósfy Sámuel lelkész három kötetben ,,leveleskönyv"-be köttette, majd 1851-ben ismét egy kötetet állított össze az érkező iratokból. A kötetek magukban foglalják a levelek tárgymutatóit is. Ettől kezdve a gyülekezet vezető lelkészei kezelték az iratokat. Az egyházközség rövidebb-hosszabb ideig esperesi székhely, majd jelen századunkban püspöki székhely is volt. Az egyházmegyei és egyházkerületi levéltári anyagot 1952 után az Evangélikus Országos Levéltár gyűjtötte be. így a levéltár korábbi anyaga csak a fondalkotó gyülekezet levelezési anyagát tartalmazza. A II. világháború idején egy kötet halotti anyakönyv tűnt el, amelynek adatai részben pótolhatók azáltal, hogy erről az időről előjegyző-anyakönyvek vannak. A levéltár ez idő szerint három fondalkotó egyházközség, a nyíregyházi evangélikus egyházközség, az 1935-ben alakult és 1965-ben megszűnt délszabolcsi missziói egyházközség és az 1911-ben alakult és 1977-ben megszűnt kisvárdai evangélikus egyházközség iratait őrzi. Az iratanyag terjedelme 27 folyóméter. A nyíregyházi evangélikus egyházközség anyagából a leveleskönyvek és a gyülekezet történetével foglalkozó, 1802-től vezetett História domus forrásértéke a legnagyobb. Ezen túlmenően a szuperintendensi látogatások iratai és a kerületi jegyzőkönyvek érdemelnek említést. Kutatásra a lelkészi hivatal helyiségeiben van lehetőség reggel 9-től a hivatali idő alatt. Reprodukciókat a levéltár nem tud készíteni. A Soproni Evangélikus Gyülekezet Levéltára 9400 SOPRON, Templom u. 10. Tel.: 11-568 A gyülekezet levéltári anyagának gyűjtése tulajdonképpen Gerengel Simon lelkész meghívásával és Sopronba jövetelével 1565-ben kezdődik. Korábban is voltak már Sopronban a lutheri reformáció szellemében prédikáló papok, és a reformáció híveinek száma egyre növekedett, de az 1565-ös év volt az, amelyben a városi tanács Gerengel Simon személyében egy egészen nyilvánvalóan evangélikusnak ismert és hitéért már üldözést szenvedett papot hívott meg prédikálni. Gerengel szervezte meg az evangélikus gyülekezetet, amely ettől kezdve a római katolikus gyülekezet mellett nyíltan külön is létezett. Mindkét gyülekezet anyagi ügyei, szervezete és igazgatása továbbra is messzemenően a városi tanács hatáskörébe tartozott. A városi tanács válasz-