Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

fondban nyert elhelyezést Luther Márton eredeti, saját kezűleg írt végrendelete. Ezt az 1542-ben keletkezett iratot 1804-ben Helmstedtben egy árverésen vásárolta meg 40 aranyért Jankovich Miklós, majd halála előtt végrendeletileg az evangélikus egyháznak ajándékozta. A Magyarországi Evangélikus Egyetemes (ma: Országos) Egyház irattára (1864— 1950) a zsinati iratokat, a közgyűlési, presbitériumi és bizottsági jegyzőkönyveket, az egyetemes egyház főjegyzőjének, iskolai felügyelőjének, valamint az egyetemes egyházi irodának regisztratúráit foglalja magában az 1864. évtől napjainkig. Iktatókönyvek és mutatók segítik elő a kutatást. Az anyagról részletes raktári jegyzék készült. A bányai evangélikus egyházkerület levéltári anyaga (1709 — 1952) még a központi levéltárba való bekerülés előtt jelentős veszteséget szenvedett. A II. világháború alatt az anyagot jórészt vidéken helyezték el éppen a háborús pusztítástól való megóvás érdekében. Ott azonban az igen értékes XIX. század közepe előtti anyag szinte teljesen megsemmisült, csupán néhány egyházlátogatási jegyzőkönyv s lelkész avatási anyakönyv maradt meg. Ezek fontos forrásanyagot képviselnek. A dunáninneni evangélikus egyházkerülettől jórészt csak a XIX. század végétől került be iratanyag a levéltárba. Az iratok évköre: 1874— 1952, de a XIX. század végéről is csak szórványosantalálható értékesebb forrásanyag, A korábbi levéltári anyag jelenlegi határainkon kívül maradt, az a mai Szlovákiában keresendő. A dunántúli evangélikus egyházkerület levéltári anyaga (1599 — 1952) az eredeti rendben van felállítva, így a régi anyaghoz az eredeti elenchusok jól használhatók, az újabb anyaghoz is készültek raktári jegyzékek. Kiemelkedően értékes az egyházlátogatási jegyzőkönyvek sorozata. A tiszai evangélikus egyházkerület (1570— 1952) anyaga a XX. század első felében történt rendezés után tárgyi sorozatok szerint, jegyzékelve áll a kutatók rendelkezésére. A kb. 2 folyóméter terjedelmű egyházlátogatási jegyzőkönyvek, valamint az iskolák működését tükröző állagok anyaga igen nagy forrásértékű. A levéltár őrzi az egyház korábbi (1952 előtti) szervezetének megfelelő egyházmegyék levéltári anyagát is, illetve azt az egyházmegyei levéltári anyagot, ami az egyház 1952. évi területi újjárendezése idején az ország határain belül megtalálható és így begyűjthető volt. Egyes egyházmegyei levéltári anyagok a mai Szlovákiában találhatók. A levéltár őrizetében levő egyházmegyei iratokból különösen értékes a békési (1711 — 1869), a győri (1714 — 1952) , a kemenesaljai (1743—1952), a régi Pest megyei (1707 — 1924), a tolnabaranya-somogyi (1737 — 1952) és a veszprémi (1647 — 1952) esperességek anyaga. Néhány egyházközségi levéltári anyagot is őriz a levéltár. Megtalálható a levéltárban a korábbi pesti evangélikus egyházközség levéltára (1798 — 1953) , mivel a korábban egy egyházközség 1953-ban hét önálló egyházközségre vált szét, s ésszerű volt az iratok együtt tartása. Ugyancsak a levéltárban van a Kerepesi-úti evangélikus egyházközség (szlovákajkú gyülekezet) levéltári anyaga is (1787 — 1950), mivel az egyházközségnek egy idő óta nincs