Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Evangélikus Országos Levéltár 1085 BUDAPEST, Üllői út 24. Tel.: 142-009 A magyarországi evangélikus egyház legfelső testülete, az akkor eg}^etemesnek, ma országosnak nevezett gyűlése 1812-ben úgy határozott, hogy az ország közepén, Pesten állítja fel önálló levéltárát. (Addig a pozsonyi evangélikus főiskola levéltára őrizte a legfelső egyházi testület levéltári anyagát.) Az önállóvá lett levéltár 1816-tól 1908-ig a pesti evangélikus egyházközség iskolájában (a Deák téri templom melletti épületben) működött, majd átköltözött mai helyére, az Üllői úti egyházi székházba. Az alapító és fenntartó egyházi hatóság kettős feladatot bízott a levéltárra: az evangélikus egyház múltja (eredeti és másolt) emlékeinek gyűjtését és a legfelső gyűlés jegyzőkönyveinek, azok mellékleteinek s a legfőbb tisztségviselők iratainak őrzését. Ennek a feladatnak teljesítése során a levéltár a XIX. században és a XX. század elején átvett iratgyűjteményeket s regisztratúra jellegű iratanyagot. Ez a különbség azonban a XIX. század második felében divatos — évek szerinti — rendezési elv alkalmazásával elmosódott. Az ennek megfelelően jegyzékbe foglalt anyagot a levéltár ma az Archívum generális ecclesiae néven tartja nyilván. A levéltár megszervezése, irányadó fejlesztése Schedius Lajos (1768 — 1847) egyetemi professzornak, az első levéltárosnak buzgó és nagy szakértelmű munkája volt. A XX. század eleje óta átvett regisztratúrák, személyi iratgyűjtemények, illetve irathagyatékok elhelyezése még nem okozott gondot a levéltárnak. Hatalmas feladatot jelentett azonban 1952-ben a magyarországi evangélikus egyház területi új járendezése. Ekkor a levéltár begyűjtötte a korábbi egyházkerületek és egyházmegyék (esperességek), valamint az átszervezett intézmények levéltári anyagát. így vált a legfelsőbb egyházi szervezet levéltára központi levéltárrá. Az ezzé kiépült levéltárban őrzött iratok történeti forrásértéke rendkívül jelentős, nemcsak az egyháztörténetírás szempontjából, hanem a magyar történet számára is fontos ennek az iratanyagnak megőrzése és a kutatók széles nyilvánossága elé bocsátása. Az Evangélikus Országos Levéltár anyagának állami részről történő megbecsülését fejezi ki az a tény, hogy 1951-ben az evangélikus egyház levéltárát is nemzeti érdekű magánlevéltárrá, majd 1970-ben szaklevéltárrá nyilvánította a művelődésügyi miniszter. Ez a fejlődés Mályusz Elemér professzor fáradságos, kiváló szaktudással és felelős ügybuzgósággal végzett munkája idején ment végbe. 1947-től 1969 végéig volt a levéltár vezetője. 1970 — 1974 között Sólyom Jenő vezette a levéltárat. A levéltárat a magyarországi evangélikus egyház legfelső önkormányzati testülete, az Országos Egyház tartja fenn. A levéltár az Evangélikus Gyűjteményi Tanácson belül a hazai levéltárügy képviseletét is ellátja. A levéltár anyagának terjedelme 750 folyóméter. A legrégibb irat 1357-ből való. A Mohács előtti oklevelek száma 11.