Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

még nem történhetett meg. Futó megállapítás szerint az 1715—1826 közötti évekből származó iratok sok királyi, pápai, püspöki és egyéb rendelet másolatát, parókiáktól bekért jelentéseket, anyagi természetű vitás ügyek iratait tartalmazzák. A hajdúdorogi külhelynökség (1867 — 1913) iratai között legjelentősebbek a külhelynökség alapítására és jogkörére vonatkozók, a melléje rendelt ,,alszentszék" jegyzőkönyvei, bennük a liturgikus könyvek fordító bizottságának ügye. Az iratok tükrözik Hajdúdorog népének és általában a magyar görög katolikusságnak a magyar liturgikus nyelvért és külön magyar püspökségért folytatott küzdelmét, majd a megalapítandó és már megalapított püspökség székhelyének kérdése körül folyt vitát. A külhelynökség illetékességi területén tanfelügyelői jogkört is ellátott, így sok az iskolaügyi irat. Ezeken kívül számos egyéb egyházigazgatási ügy iratai találhatók ebben a fondban, mely még további rendezésre vár. A püspöki hivatal iratai az egyházkormányzat és az egyházi élet egész területét felölelik. így adatokat tartalmaznak a püspökség megalakulásának körülményeire, az egyházmegyei szervezet kiépítésére, joghatóságának az egész ország területére történt kiterjesztésére, a magyar nyelv egyházkormányzati és liturgikus használatának bevezetésére. Az iratok tükrözik az egyházmegyei papnevelés megszervezését, amely véglegesen 1950-ben a nyíregyházi szeminárium létesítésével oldódott meg. A kánoni látogatások jegyzőkönyvei az 1939 — 1942 közötti évekből találhatók meg a levéltárban. Az egyházközségek belső életére, templomszentelésekre, búcsúkra, alapítványokra, egyházi személyek és alkalmazottak ügyeire, intézmények létesítésére és fenntartására, a püspökség és a plébániák gazdasági viszonyaira bőséges forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére. Az iratállománynak jelentős részét teszik ki a minden egyházmegyében szokásos egyházigazgatási ügyek iratai: böjti és házassági felmentések, házassági köteléki perek (szentszéki bíróság aktái) és házasságrendezések; lelkészi, esperesi stb. kinevezések, ilyenek tárgyában, továbbá kongrua, korpótlék és. családi pótlék ügyekben levelezés a VKM-mel, illetve az Állami Egyházügyi Hivatallal. A hajdúdorogi egyházmegyei székeskáptalan iratai (1914—1950) töredékesen maradtak meg, rendezésre szorulnak. Káptalani gyűlések jegyzőkönyvei,, véleményadások, a káptalan tiszacsegi birtokának ügyei találhatók ez iratok között. Az egyházmegyei főtanfelügyelőség kezén átment iratok jórészt visszakerültek a püspöki levéltárba. A főtanfelügyelőségen olyan iratok (1928 — 1948) maradtak, amiket saját hatáskörében intézett el, továbbá jelentések, tanítók törzslapjai. A levéltár az egyházmegye hitbuzgalmi egyesületeinek (rózsafüzértársulat, oltáregylet, Mária-kongregáció), Kolping és KALOT legény- és KALÁSZ leányegyleteknek töredékes iratanyagát őrzi. Az egyházmegyei alapkezelőség, 1916-től gazdasági hivatal sok gazdasági, pénzügyi irata, ami nem szerepel a szorosan vett püspöki hivatal regisztratúrájában, nyugtákból, betétkönyvekből áll.