Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

1835. évtől az iratokat folyószám szerint helyezték el. A kutatási munkát név- és tárgymutatóval ellátott iktatókönyvek segítik. A levéltár első nagy rendezése Huszár György levéltáros (1831 — 1840) nevéhez fűződik. A levéltárnak külön részlege a „Koller-levéltár". Ebben volt a püspökség 929 legrégibb oklevele, melyeket 1895-ben a káptalani levéltárba helyeztek örökös letétként. Ezek között 693 Mohács előtti oklevél van. Visszamaradt kb. 700 irat (1710—1830), amelyhez 1833-ban elenchus készült. (Ebben is maradt egy Mohács előtti oklevél: Boros Balázs végrendelete 1472-ből.) A püspökség több megyére terjedő birtokait a XVIII. századi gyakorlat szerint Veszprémből, mint központból irányították. A jószágkormányzóság alá három uradalmi központ: a veszprémi, a karádi és a sümegi tartozott. A gazdasági iratokat a XIX. század végéig a püspöki palotában őrizték. Ezt az anyagot először 1779-ben lajstromozták, 1895-ben helyszűke miatt az aulából kiköltöztették: az értékesebbeket a káptalani levéltárba, a többit a jószágkormányzóságra vitték. Itt az anyag annyira felhalmozódott, hogy 1925-ben értéktelennek tartott részét kiselejtezték és zúzdába vitték. A kiselejtezett anyag azonban nem semmisült meg teljesen, mert annak legértékesebb része részben a Veszprémi Bakony Múzeumba, részben a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályába került. A visszamaradt iratokat Pfeiffer János püspöki levéltáros (1924—1946) összeszedte, a püspöki levéltárba vitte, és rendezte. A püspöki levéltár tudományos követelményeknek megfelelő rendezése 1928—1932 között szintén Pfeiffer János érdeme, aki nemcsak rendbeszedte az iratokat, hanem az egyes sorozatokat át is vizsgálta, továbbá az indexek és protokollumok körüli hiányokat pótolta. A II. világháború idején részben a katonai beszállásolások, részben a többszöri költöztetés miatt érte károsodás a levéltárat. Az újabb rendezés 1966-ban kezdődött és jelenleg is folytatódik. A Mohács előtti oklevelek rendezése és törzskönyvezése 1979-ben fejeződött be. A püspöki levéltár anyaga részben a püspöki palotában, részben a volt ferences kolostorban (két helyiség) a káptalani levéltár anyaga mellett van elhelyezve. A levéltár anyagának terjedelme 257 folyóméter. A legrégibb iratok a káptalani levéltárban vannak. A levéltári anyag gerincét a püspöki hivatal egyházkormányzati iratai képezik, amelyek 1652 — 1834 között a következő főbb sorozatokban találhatók. A levéltár legértékesebb része az egyházlátogatási jegyzőkönyvek „Visitationes Canonicae" 1698 — 1942-ig, mert vallási, társadalmi, művészettörténeti és néprajzi keresztmetszetet adnak korukról. Közülük legrégibb a pápai főesperességé 1698-ból, melyet a győri püspöki levéltár 1777-ben adott át, amikor a főesperességet a veszprémi egyházmegyéhez csatolták. Külön említésre méltók Padányi Bíró Márton püspök canonica visitatiói, mivel valláskülönbség nélkül rögzítik az egyes helységekre vonatkozó adatokat és a családok jegyzékét. A Bajzáth-, Kurbély- és Zichy-féle vizitációk csak a katolikusok adatait közlik.