Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

nem sorolt akták. A szeminárium irattárát a káptalani levéltár őrzi, mégis itt van egy kötegnyi irat a papneveléssel kapcsolatban (1721 — 1803). Itt találhatók a katolikus autonómia iratai nyilatkozatokkal, választási lajstromokkal, szavazási jegyzőkönyvekkel. Ide helyezték a szekszárdi és a délbaranyai provikáriátus (1919—1923) és néhány nagy per (1828 — 1884) kötegekre menő aktáit, a Zichy család üléseinek iratait (1912) és sok, mindenféle ügy után végül a plébániai földek fölajánlásainak iratait (1951 és 1955). A püspöki uradalom jószágigazgatósága külön levéltárral rendelkezett. Iratai 1945-ben sajnálatos módon elpusztultak. A megmaradt töredéket (1900—1945) a püspöki levéltárban helyezték el. Az anyag kataszteri birtokíveket, központi pénztárkönyveket, bérkönyveket, termóknaplókat, iktatókat és több gazdaságból különféle iratokat foglal magában. Végül térképek és tervrajzok (1763—1950) zárják a levéltár irategyütteseinek sorát. Kutatási engedélyért az egyházmegyei hatósághoz kell fordulni. A kutatószobában munkanapokon 10-től 16 óráig lehet tartózkodni. Pécsi Káptalani Levéltár 7621 PÉCS, Szent István tér 16. A pécsi káptalan közel egyidős az I. (Szent) István által alapított pécsi püspökséggel. A káptalanra vonatkozó első írásos forrás az 1176. évből való és a káptalan prépostját említi. A török időkig működött Pécsett egy társaskáptalan is, várbeli Szent János káptalan néven. Tagjai többször szerepelnek mint a székeskáptalan bizalmi emberei. A székeskáptalannak már korán volt levéltára, oklevelek már 1341-ben és 1348-ban említik camera seu sacristía, illetve conservatorium néven. Iratkibocsátó tevékenységének bizonyítéka a Magyar Országos Levéltárban is a pécsi káptalan által kiadott több oklevél. A török közeledtének hírére a káptalan iratait 1543-ban Pozsonyba akarták menekíteni, de útközben az iratok egy része elkallódott, más része megsemmisült. Koller József káptalani levéltáros a XVIII. század végén ezekből az elveszett iratokból többet felkutatott és visszaszerzett, illetve lemásoltatott, s ezek részben a püspöki, részben a káptalani levéltárban, továbbá a pécsi egyetemi könyvtárban találhatók meg. A törökök kiűzése után a káptalan rövidesen megkezdte működését. Ezen évtizedekben keletkezett iratainak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az egyházmegye püspökei fél évszázadig csak elvétve tartózkodtak Pécsett, s az egyházkormányzati teendőket levelezés útján intézték, aminek írásos emlékei legnagyobbrészt a káptalani magánlevéltárban találhatók. A káptalan levéltárosai közül a már említett Koller József és munkatársa, Letenyei István (az iratokat rendezték és katalógussal látták el), a XIX. század első felében Aigl Pál (levéltári adatok alapján adta ki 1838-ban a Historia