Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Győri Káptalani Levéltár 9002 GYŐR, Káptalandomb 1. (Pf. 60.) Tel.: 12-087 A győri káptalan közel egyidős az I. (Szent) István által alapított győri püspökséggel. A hajdani közös lakásul szolgáló káptalani ház helyett a XV. században a kanonokok már szerteszét laktak a városban, majd fokozatosan a székesegyház környékén, a mai Káptalandombon telepedtek le. Az ún. „oszlopos kanonokok" (prépost-, olvasó-, éneklő- és őrkanonok) mellett a káptalan tagja lett a XII. század közepétől már létező győrhegyi — Szent Adalbertről elnevezett — prépostság, nem különben a XIV. században alapított pápóci prépostság elöljárója, őket rangban a főesperesek (székesegyházi, soproni, mosoni, locsmándi, rábai, komáromi és pápai — az utóbbi 1777-től már csak puszta cím), majd a mesterkanonokok követték. A káptalan 1594-ben a török hódítók elől előbb Bécsbe menekült, majd Sopronba költözött, s csak 1601-ben tért onnan vissza. A káptalan évszázadokon keresztül — egészen 1743-ig (a szabad királyi városi rang elnyeréséig) — Győr város egy részének földesura is volt, s élvezte a vásárjoggal, hídvámmal, mészárszék- és kocsmatartási joggal kapcsolatos jövedelmeket. A káptalannak Győr megyén kívül is voltak kisebb-nagyobb birtokai. A győri káptalan hiteleshelyi működését már a XII. században megkezdte. A mohácsi vészt követő évtizedekben tevékenysége az egész Dunántúlra kiterjedt, de a vasvári, pannonhalmi, veszprémi és zalavári hiteleshelyek újjászervezése után Győr, Sopron, Vas és Komárom megye területére korlátozódott. A káptalani levéltár Mohács előtti történetéről keveset tudunk, de ezekből a századokból is jelentős okleveles anyag maradt ránk. Valószínűleg 1592-ben, a török előli menekítés alkalmával kerültek a káptalani levéltárba püspöki provenienciájú iratok is, amelyek végleg itt maradtak. A levéltár iratain található régi jelzetek arra engednek következtetni, hogy a püspöki és káptalani levéltár rendezése egyaránt Zichy Ferenc püspöksége (1743 — 1783) idején történt meg. 1874— 1889 között Ébenhöch Ferenc kanonok átrendezte a levéltárat, s az általa készített segédletekkel az iratanyag ma is jól kutatható. A levéltár anyagának terjedelme 110 folyóméter. A legrégibb irat 1228-ból való, a Mohács előtti oklevelek száma 252. A levéltár legnagyobb összefüggő egysége az ún. káptalani törzsanyag, amely a káptalanra vonatkozó vegyes jellegű iratokat tartalmazza a XIII —XIX. századból. Az Ébenhöch-féle rendezés után kerültek ezen anyaghoz a kanonokok személyi iratai (kinevezések, egyéb okmányok, naplók stb.), az 1798—1833 közötti káptalani ülésjegyzőkönyvek, valamint az 1689. évi statútumok és konstitúciók. A Testamenta gyűjtemény az 1696— 1940 közötti évekből tartalmaz püspöki, kanonoki és egyéb papi végrendeleteket, valamint hagyatéki iratokat. A káptalani levéltár őrzi az egykori győrhegyi Szent Adalbert prépostság