Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

földesura, továbbá a városi híd- és a vásárvám tulajdonosaként (még 1743, azaz a szabad királyi városi rang elnyerése után is) lényegében osztozott a város igazgatásában is. A püspökség levéltára csak a XVII. századtól őriz összefüggő irategyütteseket. 1592-ben, a török közeledtének hírére a levéltárat elszállították a püspöki székvárosból, az iratok részben megsemmisültek, részben belekeveredtek a káptalani iratok közé, s később már nem is kerültek vissza onnan eredeti őrzési helyükre. A XVII. század elejétől fennmaradt iratokat Zichy Ferenc püspök rendeztette, s a szekrények, fiókok, kötegek és számok szerint jelzeteit anyaghoz jól használható mutatók is készültek. Győrt 1809-ben Napóleon seregei vették ostrom alá, mely alkalommal a püspökvárban tűz keletkezett, s az iratokat az ablakokon kidobálva mentették meg a teljes pusztulástól. Mivel a menekítés alkalmával sok irat és segédkönyv elveszett, s a megmaradt anyag rendje is teljesen felbomlott, a régi jelzetek szerinti rendet már nem állították vissza, hanem az iratokat úgy-ahogy időrendbe szedték. Stankovich János püspöksége (1838 — 1848) alatt az anyagot tárgyi csoportokba, azokon belül időrendbe szedték. Az 1856 előtt keletkezett iratok ma is ebben a rendszerben találhatók. 1777-ben az újonnan alakult szombathelyi egyházmegyének átadták az odacsatolt plébániákra vonatkozó canónica visitatiók iratait és az egyéb fontosabb okmányokat. A levéltár anyagának terjedelme 438 folyóméter, amelyben (a Holdházy iratokban) 7 Mohács előtti oklevél található. A legrégibb eredeti irat kelte 1337. A levéltár legrégibb összefüggő sorozata a Capsarium (XVI — XVIII. század), amely egykori zsákos tárolásáról kapta nevét, s azokat a birtokjogi iratokat tartalmazza, amelyeket részben a török hódoltság, részben a Rákóczi szabadságharc után a püspökség az elvesztett okleveles anyag (acta radicaba) pótlására beszerezni kényszerült. Az iratok, főként a tárgyalási jegyzőkönyvek, bőséges gazdaság-, kultúr-, telepítés-, társadalom- ós jogtörténeti forrásanyagot tartalmaznak. Több szempontból különösen érdekesek a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek magyar nyelvű részei s ezeken belül a határ járási jegyzőkönyvekben található magyar nyelvű határmegjelölések. A győri uradalom iratai sok érdekes várostörténeti forrásanyagot tartalmaznak a püspökségnek egyrészt magával a várossal, másrészt a katonai parancsnoksággal fennállott vitás ügyeire vonatkozóan. Több capsát töltenek meg a tizedszedésre vonatkozó iratok (a legrégibb 1322-ből való). A püspöki út- és hídvámra, rév- és vásárpénzre vonatkozó iratok fontos kereskedelem- és közlekedéstörténeti adatokat tartalmaznak. Számos irat foglalkozik a győri egyházmegyei nemesek (predialisták) helyzetével, jogaival és kötelességeivel. A sorozatba később olyan iratok is belekerültek, amelyek az előbbiekkel tárgyi összefüggésbe nem hozhatók (pl. több püspök magánlevelezése, háztartásának számadási iratai, kanonokok irathagyatékai, a püspököt mint győri főispánt illető iratok stb.). Az Intimata (1725 — 1848) azokat az egyházkormányzati vonatkozású felsőbb rendelkezéseket tartalmazza, amelyeket a főkormányszékek (helytartó-