Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI
lapról lapra való átnézéssel kutathatók. De 1805-ből, az érseki korszak kezdetétől már rendelkezésre áll a betűrendes névmutató a protocollum végén, 1908-tól pedig külön kötetben. A többi állagtól elkülönítve kezelték a szentszéki iratokat, pereket, jegyzőkönyveket (1650—1960). Az egyházmegye papsága és hívei felett az egyházi bíráskodás feladatait az egyházmegyei szentszék — consistorium dioecesanum — látta el. A XVII —XVIII. században ítélkezett házassági, valláüsgyi, hagyatéki perekben, hitszegés és hamis eskü tényálladéka felett, újabban viszont a szorosan vett egyházi ügyekre leszűkített hatásköre kibővült például az egyházi anyakönyvekkel kapcsolatos teendőkkel. Ügyintézése során befejezett perek, perenkívüli levelezés és szentszéki jegyzőkönyvek jöttek létre. A pereket az 1600. évtől az 1744. évig teljes terjedelmükkel bemásolták az előbb említett szentszéki jegyzőkönyvekbe, e korszak periratai nem maradtak fönn. Amikor azután 1745 és 1804 között a szentszékiegyházmegyei jegyzőkönyvek az egyházkormányzati intézkedések levelezőkönyveinek szerepét vették át, a szentszéki pereket már percsomók alakjában őrizték meg, s az 1779. évi levéltárrendezés során perfajták szerint csoportosítva GA —GN jelű fasciculusokba lajstromozták. 1805-től kezdve a főegyházmegyei szentszék ügyintézésében létrejött periratokat felperesek szerint csomózva a közös egyházmegyei protokollumba iktatták, de a többi egyházkormányzati iratoktól elkülönítve saját hézagos iktatószámaik sorrendjében rakták le, iktatókönyvi bejegyzéseiket hézagos iktatószámaikkal együtt átmásolták az ún. szentszéki külön jegyzőkönyvbe. Ez, meg a hozzá készült névmutató adja a kutatási segédletet. A levéltár őrzi az egyházmegyei alapítványi hivatal (1882 — 1943), valamint a Bük-Sebe katolikus árvaalapítvány (1881 — 1944) iratait. Több, mint húsz folyóméter terjedelmű az egyházmegyei főtanfelügyelőség egy évszázadot (1850—1949) átfogó iratanyaga. A levéltárban található meg néhány szerzetesház — olykor évszázadokra visszanyúló — iratanyaga: az angolkisasszonyok (1916—1949), a jezsuiták (1687— 1772. évi história domus) és a minoriták (1687 — 1949) egri rendházának iratai. Letétként került a levéltárba a Nozdroviczky család iratanyaga (1562-1920). Külön gyűjteményként őriz a levéltár 160 darab tervrajzot (1760— 1943) és néhány kéziratos térképet. Az egyházmegyei számvevőség iratai csak az 1929 — 1958. évekből találhatók az érseki levéltárban. Az érsekség gazdasági levéltárát, a főkáptalan magánlevéltárát és a papnevelde iratait örökletétként a Heves megyei Levéltár vette át megőrzésre 1963-ban. A magyarrészi kassai egyházmegye 1918 után annak következtében jött létre, hogy a trianoni határok kettéosztották a történelmi kassai egyházmegyét: Csehszlovákiának 115, magyar részre 49 plébánia jutott. A Kassán maradt megyéspüspök nevében magyarrészi helynökök kormányoztak, 1952től pedig a pápa rendeletéből a mindenkori egri érsek rendelkezik a megyéspüspöki jogkörrel e magyarrészi egyházmegyében, amelynek 1945-től 1967-ig terjedő iratait őrzi az érseki levéltár.
