Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Egerben maradt az egyházmegyei protokollumok 1600—1804. évi eredeti sorozata, mely az elcsatolt kassai és szatmári püspökség területére is nagyszámú bejegyzést tartalmaz. Az iratok terjedelme az átadás folytán mintegy 40 százalékkal csökkent, a levéltár rendje is felbomlott, ezért Fuchs érsek 1805-ben a visszamaradt iratanyag teljes átrendezésére adott utasítást. Lezárták tehát az 1804. előtti püspöki korszak irattermését, s a régi nagybetűs jelzetrendszert megszüntetve, a régebbi iratokat nyolc tárgycsoportba osztották szét és egy összefüggő számsorba lajstromozták. így jött létre a régi levéltárnak, Archívum vetusnak nevezett irategyüttes. Az 1805. évvel kezdődő érseki korszak iratait a kancellária új levéltára,, az Archívum nóvum cím alatt egyelőre az akkor bevezetett folyószámos iktatás rendjében őrizte', majd 1818 és 1830 között Hangonyi József érseki levéltáros kialakította a máig is alkalmazott tárgycsoportokat. E szerint az érseki iroda a hozzá beérkezett iratokat évenkint újrakezdődő folyószámos iktatókönyvbe, protokollumba iktatja, betűrendes névmutatóba is bevezeti és 10—15 évig iktatószámok sorrendjében az iroda irattárában őrzi. 15 év múltán azután végrehajtják az iratoknak a levéltári tárgycsoportokba való átrakását és levéltárba adását. Ennek során minden ügy az 1805 óta növekvő saját csomójába kerül. így minden 15 évben új iratokkal bővül az Archívum nóvumnak „Personalia, Parochialia, Acta meritorum" elnevezésű három nagy csoportja. A kutatás megkönnyítése szempontjából lényeges újítása, volt az 1805 utáni rendezésnek és még napjainkban is érvényes irattári rendszernek, hogy most már a válaszlevél fogalmazványa együtt van a beadványnyal. Az egyházmegyei protokollum 1805-től az iktatókönyv szerepét vetteát, Signum archivi című rovatában mindjárt az iktatás során feltüntetik a későbbi, levéltári csomójának megnevezését, raktári jelzetét. A levéltár fenntartója az egri főegyházmegyei hatóság. Egy levéltáros dolgozója van. Jelenleg az 1970 előtt keletkezett iratanyag van a levéltár őrizetében, két iratraktárban, általában középszinten rendezett és kutatható állapotban. Az iratanyag terjedelme 480 folyóméter. Az 1804 előtti püspöki korszak egyházkormányzati iratait az ún. Archívum vetus öleli fel. E fondban elhelyezett 3381 darab iratnak mintegy kétharmad része az 1762—1799. évekből, vagyis Eszterházy Károly püspöksége idejéből származik, és csak egyharmada keletkezett a korábbi évszázadokban. Az 5 darab Mohács előtti oklevél nem eredeti, hanem XVII — XVIII. századi másolat. A legrégibb 1214-ből való. A XVI —XVII. században keletkezett iratok száma mintegy 50-re tehető. Az Archívum vetusban kizárólag beadványok találhatók. Anyaga a következő tárgycsoportokra oszlik, Publico-ecclesiastica: főkormányszékektől, egyházi és világi hatóságoktól érkezett rendeletek, illetve megkeresések az egyházmegyéhez tartozó plébániák, helyi lelkészségek szervezésére, egyházmegyei intézményekre, személyekre és az egyházmegyét is érintő közigazgatási tárgyakra nézve. A legtöbb irat a helytartótanácstól érkezett. Ez a csoport tartalmazza a legtöbb