Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

1543-ban Esztergom török kézre került. A káptalan ekkor levéltárával együtt Nagyszombatba menekült, ahonnan csak 1820-ban tért vissza. Ekkor került vissza Esztergomba a káptalan levéltára is. A bazilika felépülése után a sekrestye feletti folyosó északi (a folyosó többi részétől fallal elválasztott) részében helyezték el a káptalan levéltárát, 1978-ban pedig e folyosó feletti, második emeleti helyiségbe költöztették át. Itt részint a régi helyiségekből átszállított és a falak mentén felállított fiókos szekrényekben, részint a helyiség közepén felállított vasállványokon helyezték el az iratokat. A levéltár iratanyagának mennyisége 385 folyóméter, legrégibb irata 1157-ből való. A káptalan ügyeinek legfőbb intéző szerve a kanonoki testület gyűlése, amelyet consistoriumnak neveznek. A consistorium jegyzőkönyvei 1765 óta teljes sorozatban megvannak a hozzátartozó iratokkal együtt (acta et protocolla consistorialia). A történelmi kutatás számára a legbőségesebb iratsorozat az Acta radicalia, amely 1 — 84. számokkal jelölt fiókokban (ladula) van elhelyezve. Az 1 — 43 ladulákban a káptalan birtokához tartozó községek neve szerint, a továbbiakban pedig egyéb szempontok szerint vannak csoportosítva az iratok. Ilyenek: pápai és érseki oklevelek, tizedügyek, káptalani tisztségviselők (lector, cantor, custos, főesperesek), a káptalanba beolvadt esztergomi (Szent István vértanúról, Szent Györgyről és Szent Tamásról elnevezett) társaskáptalanok, a káptalan kezelésére bízott alapítványok, a szemináriumok (Nagyszombat, Pozsony, Esztergom, Bécs), a garamszentbenedeki apátsági és a dömösi prépostsági birtokok, országgyűlés. A káptalani birtokok (ideértve a csupán kezelése alá tartozott birtokokat is) három területi csoportra (uradalom) voltak beosztva. Ezek: a garamszentbenedeki uradalom 34 községgel, az esztergomi uradalom 17 községgel és a szenyéri uradalom 5 községgel. Az I. világháború után a garamszentbenedeki uradalom teljesen, az esztergomi uradalom pedig részben az országhatáron kívülre került. A birtokkezeléssel kapcsolatos iratok és számadások a török hódítás alól mentes területekről a XVI. századtól, egyéb helyekről pedig a XVIII. századtól kezdve vannak a levéltárban, ugyanígy a tizeddel kapcsolatos iratok, tizedszámadások és az alapítványi számadások is. Az alapítványok vagyona túlnyomórészt pénzbeli volt, amelyekből a káptalan kölcsönöket adott és a kamatjövedelem szolgálta az alapítványok célját. E kölcsönzések iratai is terjedelmesek. Az I. világháborút követő pénzromlás megsemmisítette az alapítványok vagyonát, ezután már nem keletkezett jelentősebb mennyiségű irat az alapítványkezeléssel kapcsolatban. Külön irategyüttest alkotnak a káptalani birtokokon működött úriszékek iratai a XVIII. századtól kezdve, továbbá magának a káptalannak peres ügyei ugyancsak a XVIII. századtól kezdve. A kis terjedelmű országgyűlési iratok között az 1665., 1668., 1687., 1722., 1751., 1834. és 1839-40. évekből vannak követutasítások, illetőleg követjelen-