Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

sora a XVII. század végével kezdődik. A feudális kori megyei igazgatás tárgyi rendezettségű iratanyagából az úrbéri iratok, a határjárási és a tanúvallatási jegyzőkönyvek irategyüttese tarthat elsősorban érdeklődésre számot. A polgári perek első sorozata a közgyűlési iratokénál is régibb: a XVII. század első felétől kezdődik. A megyei tisztségviselők közül az alispáni hivatal iktatókönyvei 1872-től 1934-ig fennmaradtak ugyan, de 1945 előtti iratanyaga minimális. A járási főszolgabírói iratanyag a kapitalista korbólszintén nem nagy, és elsősorban ipar- és építési engedélyeket tartalmaz, a veszprémi járás anyaga igen hiányos, a pápai járásé valamivel változatosabb. A megye két régi városa közül Veszprémnek szép és jól rendezett levéltára van. Jegyzőkönyveinek sora 1712-től 1944-ig, iratainak sora szintén a XVIII. század elejétől 1848-ig összefüggő. Értékesek a különféle tisztségviselői számadások is, amelyekben számos városi intézményre találhatók adatok. A város nemesi kommunitásától kicsi, de színes forrásanyag maradt. A polgármesteri iratok 1900-tól kezdve töredékesen, 1938-tól 1944-ig zömmel megvannak. Pápa város egykor jelentős levéltárából mindössze a tanácsülési jegyzőkönyvek 1761-gyel kezdődő, nagyon hiányos sorozata, elenyésző mennyiségű feudális kori töredék és kevés polgármesteri és egyéb hivatali iratanyag maradt. (Jellemzésül: a két világháború közti korból csak az 1920., 1922. és 1943. évi jegyzőkönyv maradt meg!) A város levéltári anyagának túlnyomó többsége az emberi gondatlanság, illetve a háború pusztításának áldozatává lett. A közigazgatás területi szakszerveinek felszabadulás előtti iratanyaga nagyon töredékesen került a levéltár őrizetébe. A közlekedésépítési és építőipari szakigazgatás szerve, az államépítészeti hivatal iratai jobbára csak az 1930-as évektől maradtak meg. így is a megye sok közútjának, közúti műtárgyának építési dokumentációja, mint például a 8. sz. országos közúté, ezen kívül számos községháza, iskola, orvoslakás és más középület építésére, fenntartására, kezelésére vonatkozó iratok találhatók meg benne. A tanfelügyelőségnek, amely az állami és felekezeti elemi és polgári iskolák szakfelügyeletét látta el, iratai szintén az 1930-as évektől kezdve maradtak meg folyamatosan. Említésre érdemesek azonban az 1883—1886-ból megmaradt törzskönyvek, amelyek az iskolák épületének állapotáról, felszereléséről, berendezéséről, működéséről, tankönyvellátottságáról szolgálnak adatokkal. A megyei földmérési felügyelőség iratanyaga elsősorban a század első évtizedeinek telektörténetére, birtokviszonyaira tartalmaz kiváló forrásanyagot. A kapitalista kori jogszolgáltatás területi szerveinek anyagában a megyei törvényszék és a járásbíróságok iratai találhatók. Mint annyi minden, ezek is nagyon hiányosan kerültek a levéltárba. Nagy veszteség a megyei törvényszék polgári és büntetőperes iratainak pusztulása egészen 1933-ig. Különösen értékes az úrbéri törvényszéki iratanyag, amely a jobbágyviszonyok felszámolását nyomon követő kutatók és a helytörténet iránt érdeklődők számára jelent elsőrangú forrásanyagot, a cégbíróság anyaga, mely nélkül a megye kapitalista kori ipar- és gazdaságtörténete nem ismerhető meg igazán. A tör-