Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

XVI. TANÁCSKÖZTÁRSASÁG XVH-XXXII. SZOCIALISTA KOR XVII. Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok XVTII. Az államhatalom felsőbb szervei XIX. Az államigazgatás felsőbb szervei XX. A jogszolgáltatás felsőbb szervei (1945-, ¡11. 1949-től) XXI. Megyei törvényhatóságok és thj. városok XXII. Megyei városok és községek XXin. Tanácsok XXIV. A központi államigazgatás területi szervei XXV. A jogszolgáltatás területi szervei XXVI. Intézetek, intézmények XXVII. Testületek (egyházi szervek is) XXVTH. Egyesületek XXIX. Gazdasági szervek XXX. Gazdasági szövetkezetek XXXI. Családok, személyek XXXII. Gyűjtemények XXXLTI. Külön intézkedéssel a levéltárba utalt iratok XXXIV. A levéltár ügyviteli iratai Jelentős eredményeket értek el a levéltárak a tematikai segédletek készítésében is. Ilyen jellegű segédletek összeállítását annak érdekében kezdték meg, hogy egyrészt megkönnyítsék és meggyorsítsák a történettudomány legfőbb kérdéseinek megoldását, másrészt felhívják a kutatók figyelmét egyes kiemelt levéltári forrásokra. Mindkét esetben az is alapvető szempont volt, hogy a tematikus segédletek — az őrzési helytől függetlenül — a kérdések teljes levéltári forrásanyagára kiterjedjenek. Ilyen tematikus ismertetések készültek a levéltárak Rákóczi kori, az 1919-es tanácsköztársasági, valamint az 1945 utáni politikai, gazdasági és társadalmi átalakulással kapcsolatos fondjairól, de ide sorolhatók a tanácsi levéltárakban található kéziratos térképekről, valamint a feudális kori összeírásokról készült és publikált segédletek is (ez utóbbiak a Levéltári jegyzékek című sorozatban). A levéltárak a nagyarányú iratbegyűjtés, az iratrendezés és selejtezés, valamint a segédletkészítés mellett az országos feladatokat is megoldó, központilag irányított tudományos kutatásoknak is fontos láncszemei lettek, a tanácsi levéltárak pedig ezen túlmenően a gyűjtőterületükön kibontakozó, a közművelődést is hathatósan szolgáló helytörténeti kutatásoknak is bázisaivá váltak. A magyar levéltárügy utolsó 3 évtizedének publikációs eredményei részben a levéltárak saját kiadványaiban, illetve kiadványsorozataiban, részben dolgozóinak — ha nem is levéltári kiadványként, de a levéltárak munkaterveibe illesztett, s a legkülönbözőbb szakterületek folyóirataiban, illetve önálló kiadványként megjelent — tanulmányaiban realizálódtak. E munkák együttesen nemcsak mennyiségileg jelentenek igen figyelemre méltó teljesít-