Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

kutatások is. A feudalizmus és kapitalizmus korszakában a levéltár egyik alapvető feladata a megyei közigazgatás előirat igényeinek kielégítése és egy kellően meg nem alapozott, körül nem írt, de homályosan érzett történeti értékvédelem lett. A tudományos kutatás engedélyezése körülményes volt, mert másodlagos jelentőségűnek tartották. A levéltár illetékessége a mindenkori Pest megyére terjedt ki. A történeti Pest-Pilis-Solt megyéhez 1876-ban a Kiskun kerületet is hozzácsatolták, ettől az időtől a levéltár elnevezése is megváltozott; eddig Pest-Pilis-Solt megye levéltára volt, 1876-tól pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye levéltára lett. A levéltári hivatal kis személyzettel dolgozott, vezette a főlevéltárnok, aki 1828-tól egészen 1950-ig még egy helyettessel, allevéltárnokkal is rendelkezett. A teljes létszám 1950-ben is csak 10 fő körül mozgott. A nevezetesebb levéltárosok közül a már említett Ballá Gábor (1785 — 1832), a nemességkutató Kőszeghy Sándor (1896 — 1919), a színháztörténész Rexa Dezső (1919 — 1937), a helytörténész Gorzó János allevéltárnok (1924-1938) és Fára József főlevéltárnok (1938-1950) neve említhető meg. A megyei levéltár elhelyezése a török kiverése után mindig a megye székhelyén, a megyei igazgatás székházában történt. A székházépítések, átalakítások és nagyobbítások egyik állandó és általában elfogadott érve volt a levéltárnak — ,,a megye kincstárának" — méltó és biztonságos elhelyezése. A levéltári iratanyagot kezdetben szekrényekben helyezték el, az iratanyag első átfogó leltározását is szekrények szerint végezték el 1759-ben. Később külön raktártermekben, nyitott faállványokon és iratkötegekben, fasciculusokban, majd dobozokban tárolták az iratokat. Az iratanyag rohamos gyarapodása miatt a levéltár 1922-ben megkapta a pestvidéki törvényszék volt helyiségeit a megyeháza épületében, a járási iratanyag részére pedig 1938-ban Pomázon a megürült főszolgabírói hivatal helyiségeit vették igénybe. A megyei levéltár iratállománya 1949-ben már az 5000 folyómétert is elérte. A levéltár történetének újabb korszakát 1950-től számítjuk. Ennek első periódusa 1950— 1967 végéig tartott. Az első szocialista kori levéltári törvényerejű rendelet a megyei levéltárak jogi helyzetét alapvetően megváltoztatta. Bekövetkezett a megyei levéltárak államosítása, a levéltárfenntartó a Levéltárak Országos Központja lett, amely a Pest megyei Levéltár illetékességét az újonnan szervezett Pest megyén kívül Nógrád megye területére is kiterjesztette, ezért gondozásába került Nógrád megye törvényhatósági és ezen kívül a váci káptalan hiteleshelyi levéltára is. Az új levéltár gyűjtőköre az említett levéltárakon kívül kiterjedt a két megye területén fekvő városokra és községekre, hatáskörébe tartozott az állami szakigazgatás, igazságszolgáltatás, gazdasági és kulturális ágazat szervei irattárainak levéltári gondozása (iratselejtezés ellenőrzése, levéltári iratátvétel biztosítása). A levéltári változások egybeestek a megyék területi átszervezésével, ezért minden szomszédos megye levéltárában (Hont, Nógrád, Fejér, Szolnok, Bács-Kiskun, Komárom) található egymás településeire vonatkozó történeti forrásanyag. A levéltár elnevezése is többszörösen megváltozott: 1950-től Pest megyei Közlevéltár, 1952-től Budapesti 2. sz. Állami Levéltár, 1960-tól Pest és Nógrád megyei