Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

A kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott tárcautasítások értelmében az irattárak azon dolgozói, akik 3 éves szakmai gyakorlattal még nem rendelkeztek, kötelesek voltak az állami levéltárak által rendezett irattárosképző tanfolyamot elvégezni. Az első ilyen tanfolyamot a minisztériumok irattárosai számára 1959-ben a Levéltári Osztály szervezte. Sajnos, a levéltárak többsége a kezdeti erőfeszítések után az irattárosképzést meglehetősen mostohán kezelte, s a Levéltári Szemlében Az irattári munka kérdései című rovat szintén nem tudott olyan szintre fejlődni, hogy a kezdetben szép számban jelentkező irattáros előfizetőket megtarthattuk volna. Meg kell még emlékeznünk a 45/1958. sz. kormányrendelet 4. § 3. pontja értelmében létrehozni kívánt járási irattárakról, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy a községek 5 évnél régebbi levéltári megőrzésre érdemes iratait átvegyék, és a levéltárba szállítás időpontjáig tovább őrizzék, azaz tanácsi vonalon lényegében átmeneti levéltári hálózatot kellett volna létrehozni. Sajnos, a rendeletben megállapított 5 éves türelmi idő alatt a községi iratok begyűjtését az akkori 121 járásból mindössze 48 hajtotta végre, illetve kezdte meg, mígnem az egész kérdés mind a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályán, mind a Levéltári Osztályon lekerült a napirendről. Végül is a Minisztertanács Tanácsi Hivatala 8/1973. MTTH sz. utasításának 40. §-a értelmében a még működő járási irattárak folyamatos selejtezéssel és az iratoknak a levéltárak részére történő átadásával fokozatosan megszűntek. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. sz. kormányrendelet mellékleteként az iratkezelés szabályozásához irányelvek jelentek meg. Ennek értelmében minden állami szervnek, szövetkezetnek, társadalmi szervezetnek és más jogi személynek iratkezelési szabályzatot és irattári tervet kellett készítenie, s ennek alapján kellett megszerveznie iratkezelését. Az irattári terv tételei az őrzési időt, illetve nem selejtezhető iratoknál a levéltárba adás idejét is feltüntetik. Mindmáig nem tekinthető megnyugtatóan megoldottnak a gyűjtőterület rendszeres ellenőrzésének problémája. A jogszabályok megadják ugyan a lehetőséget arra, hogy a levéltárak kiküldöttei illetékességi területükön az egyes szerveknél — a levéltári anyag védelmében — bármikor ellenőrzést végezhessenek, de az egyes levéltárak gyűjtő körébe eső szervek nagy száma, a levéltárak létszám viszonyai és közlekedési nehézségei miatt még mindig nem tudnak e fontos feladatnak maradéktalanul megfelelni. Az általános levéltáraknak ugyanis sok olyan szerv rendszeres ellenőrzéséről kellene gondoskodniok, amelyek nehezen megközelíthető községekben találhatók, saját gépkocsival pedig egyedül a Pest megyei Levéltár rendelkezik, 7 tanácsi levéltár gépkocsihasználatban egyáltalán nem részesül, a többié is általában meglehetősen korlátozott. Az általános levéltárak szervlátogatásainak éves átlaga 3000 — 3500 között váltakozik, vagyis a szervek többségéhez 5 évenként legfeljebb egy alkalommal jutnak el. Az iratkezelés hiányosságai, az irattárak hiánya, illetve nem megfelelő állapota hátrányos helyzetbe hozza a levéltárakat is, mert korszerű iratkezelés és irattári munka nélkül színvonalas levéltárügyet építeni aligha lehetséges. 2 Magyarország levéltárai