Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

nevekig lemenőén elemezhető az egész megye, de akár egy település gazdasági, társadalmi viszonya, vagy az egyes termelők vagyoni állapota, teherbíróképessége is. A hitelviszonyok későfeudális kori (1745 — 1849) alakulása jól nyomon követhető a be- és kitáblázási jegyzőkönyvekből. Külön egységet képeznek a megye nemességére vonatkozó összeírások és az országgyűlési követek utasításai is. A városok és községek fondfőesoportjában számottevő értékű Eger későfeudális és kapitalista kori iratanyaga, ugyanis Eger nemcsak közigazgatási és kulturális központ, hanem helyzeti energiáját tekintve kapuváros, valamint püspöki, majd érseki székhelyis. Jogállásáttekintve a feudális korban püspöki-érseki mezőváros, apolgári korszakban pedig 1929-ig rendezett tanácsú, majdezt követően megyei város. így gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai arculatát egyrészről a katolikus egyház fokozott befolyása, másrészről — mint hazánk egyik legjelentősebb borvidékének központja — a szőlőtermelés monokulturális művelése és az ehhez kapcsolódó iparágak konjunktúrája vagy dekonjunktúrája határozta meg. A város iratainak és jegyzőkönyveinek összefüggő sorozatai a XVIII. század végétől 1945-ig megszakítatlan, a levéltárnak terjedelmében is az egyik legnagyobb egységét képezi. A megye másik városának Gyöngyösnek jogállása: 1849-ig világi földesurak mezővárosa, ezt követően megegyezik Egerével. Irataiból szintén a magyarországi mezővárosi fejlődés egy sajátos típusa bontható ki, ugyanis fejlődését szintén a szőlőművelés determinálta. Jegyzőkönyvei 1651-től 1848-ig hiánytalanul, 1849-től hiányosan, iratai a XVI —XVIII. századtól töredékesen, a XVIII. századtól 1944-ig kisebb megszakításokkal maradtak meg. Nagy értéket képvisel az 1605 és 1680 közötti mintegy 250 török nyelvű oklevél és a város református hitfelekezetére vonatkozó XVI. század második feléből származó irategyüttes is. Az 1930 utáni polgármesteri irattár a II. világháború idején majdnem teljesen megsemmisült, s a levéltár korábbi anyagából is kiemelték a legértékesebbnek minősített iratcsomókat és köteteket, hogy azokat nyugatra vigyék. Ezek szállítás közben Szirák táján elvesztek. A megye községeinek feudális és kapitalista kori iratai csak igen hiányosan kerültek be a levéltárba. A beszállított 117 község anyagából összesen öt (Abasár, Hort, Kápolna, Markaz és Nagyfüged) rendelkezik minimális terjedelmű 1848 előtti és alig valamivel több, összesen nyolc település (Atkár, Átány, Dormánd, Egerszalók, Gyöngyöshalász, Hatvan, Kál és Zagyvaszántó) 1849 és 1867 közötti iratokkal. Az iratok vagy a II. világháború, vagy az 1947 — 1949. évi nem ellenőrzött selejtezések során semmisültek meg még az iratképző szerveknél. A megmaradt iratok legértékesebb részét a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, az adófőkönyvek és a különböző központilag előírt községi kimutatások jelentik. Az oklevelek adatai, valamint a megyei közigazgatási iratok alapján azonban ezen települések régmúltja is rekonstruálhatóvá válhat. A közigazgatás területi szakszervei közül az egri pénzügyigazgatóságnak (1895—1944), a földmérési igazgatóságnak (kataszteri alapmunkálatok, 1877 — 1928), az államépítészeti hivatalnak (1933— 1944), a megyei gazdasági