Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
A városi tanács az 1780-as években a városházán két termet irattároló szekrényekkel rendezett be. Ezek ma is a levéltár műemléki bútorai. Az iratanyag első rendezése a XV. század közepén történt, ami abból állt, hogy az iratok hátlapján feltüntették a tartalmat. A XVIII. század végén a városi levéltárat Hochholzer Dániel, Pöck József és Blasovszky József rendezte, majd az iratokat Oertel Károly János soproni ügyvéd lajstromozta. A XVI. század előtt keletkezett közel négyezer darab iratot Házi Jenő 1924-1943 közt 13 kötetben publikálta. A felszabadulást követő időben kiszélesedett és sokrétűvé vált a levéltári munka. Az 1950-es évek elején az intézmény — Lackner Kristóf utca 10. sz. alatt — új raktárépülettel bővült, ahol kb. egyezer iratfolyóméternyi iratot lehetett elhelyezni. A történeti hangulatú megyei részlegben 1970-ben 263 m 2-nyi reprezentatív kiállítási komplexum nyílt meg, 64 m 2 tárlófelülettel, amely az iskolai oktatás és közművelődési tevékenység bázisául szolgál. Kiépült a modern filmlaboratórium és az elektromos vágógéppel felszerelt könyvkötő-műhely, elsősorban az anyagvédelem érdekében. A levéltár a történelmi Sopron megye itt maradt területéről gyűjti be az iratanyagot; a mai soproni és csornai járás, Sopron város és az időközben szintén városi jogot nyert Kapuvár (1969) és Csorna (1971) iratait. A levéltár az előzőkben említett két törvényhatósági levéltár egyesítését követően 1950-től Soproni Közlevéltár néven működött, majd 1952. novemberétől Soproni Állami Levéltár, végül 1968-tól 1982 végéig Győr-Sopron me2. sz. Levéltár volt az elnevezése. A levéltár iratanyagának mennyisége 4279 folyóméter. A legrégibb oklevelet 1162-ben írták. Sopron megye közgyűlési jegyzőkönyvei 1579-től maradtak ránk, hiányosan az 1940-es évekből. A hozzá tartozó feudális kori iratanyag az 1628 — 1700. évekből nem számottevő, 1700— 1848 között hiányos. Az iratanyagot részben kiegészítik a külön gyűjtött sorozatok: az adószedői, az urbarialia, a nemesi összeírások, a nemesi árvák ügyei stb. Aránylag teljességében maradt ránk a H. József-kor közigazgatási és igazságszolgáltatási iratanyag. A megyei tisztségviselők iratai közül az 1848. előtti időből csupán az ún. „alispáni különgyűjtött iratok" jelentősek. A kapitalista kori főispáni ügyiratok ugyan minden évből találhatóak, de csak töredékben. Az alispáni iratok lényegében 1930-tól maradtak fent, a korábbi évek anyagának 90%-át kiselejtezték. A járások 1872— 1913. évi ügyiratai mintegy 30 —40%-ában találhatók meg, az 1913 — 1944. évek pedig a II. világháború eseményei során elpusztultak. A feudális kori megyei törvényszók és az abszolutizmus időszakának iratanyaga teljesnek tekinthető. Mennyiségében is kitűnik a megyehatóság és a megyei törvényszék iratanyaga. A provizórium idejéből a legjelentősebbek a főispán helytartójának, a megyei bizottmánynak, a tisztiszéknek jegyzőkönyvei és iratai. A Bach-korszak Sopron kerületi bíróságának iratanyagát a Magyar Országos Levéltár őrzi.
