Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

hogy a levéltári személyi állomány nem minden levéltárban fejlődött a tényleges szükségleteknek megfelelően, néhány tanácsi levéltárban a létszám a feladatok megoldásához már nem elégséges, ami az országos célkitűzések egyöntetű megoldását is kétségessé teheti. Az állami szervek és a társadalmi szervezetek szaklevéltáraiban 1980. december 31-én 45 főfoglalkozású személy dolgozott. Az egyházi szaklevéltárakról hasonló adatközlést nem lehetett összeállítani, mivel e levéltárakban a dolgozók többsége nem főfoglalkozás keretében látja el ilyen jellegű feladatait. (Ez alól általánosságban csak a református egyház levéltárai kivételek.) A szocialista típusú levéltárügy egyik legnagyobb vívmánya, hogy az archiválási kötelezettséget valamennyi közigazgatási, igazságszolgáltatási és szakigazgatási szervre, az intézményekre, testületekre, valamint a gazdasági szervekre is kiterjesztette. Amíg korábban a Magyar Országos Levéltár az iratgyarapítás terén csak a minisztériumok és a Kúria 32 évnél régebbi iratainak rendszeres átvételét tekintette intézményes feladatának, a törvényhatósági levéltárak pedig csak a levéltárfenntartó (megye, thj. város) hivatalainak iratait gyűjtötték be (de a legtöbbször ezek átvételét sem maguk kezdeményezték), addig 1950 óta a levéltárak gyűjtőköri illetékessége valamennyi történeti megőrzést érdemlő közületi iratra kiterjed. (A párt- és tömegszervezetek irataik védelméről és levéltári őrzéséről saját maguk gondoskodnak.) Az iratgyarapodás volumenére jellemző, hogy az általános levéltárak iratainak mennyisége az 1950. évi 74 ezer folyóméterről 1980. végére 159 ezer folyóméterre növekedett. (1977. december 31-ig, tehát a területi levéltárak tanácsi irányítás alá helyezéséig az iratanyag 142 ezer folyóméterre nőtt, a kezdeti évek dinamikus iratgyarapodása tehát az azóta eltelt 12 esztendőben számottevően mérséklődött.) Az általános levéltárak iratanyaga 1950—1980 között tehát több, mint megkétszereződött. Mennyiségileg legszámottevőbben a fővárosban levő 2 országos és 2 tanácsi levéltár iratai gyarapodtak, a növekedés aránya azonban a Békés, Komárom, Szolnok, Veszprém és Zala megyei levéltár esetében volt a legszembeötlőbb. Fel kell figyelnünk arra a jelenségre is, hogy a szerveknél közel annyi irat vár levéltári átvételre, mint amennyivel a levéltárak anyagának mennyisége 30 év alatt gyarapodott. A levéltárak jelenleg nem rendelkeznek megfelelő raktári szabad kapacitással ahhoz, hogy ennek az iratanyagnak átvételéről gondoskodni tudnának. Tehermentesítésüket elősegítette volna, ha a gazdasági szervek éltek volna a szaklevéltár létesítésének lehetőségével, amire — sajnos — nem került sor. Az elhelyezési problémák arra kényszerítették a tanácsi levéltárak némelyikét, hogy a megyeszékhelyeken kívüli fióklevéltár, illetve részleg létrehozásával biztosítsanak maguknak férőhelyet. (így pl. a Fejér megyei Dunaújvárosban, a Vas megyei Kőszegen, a Pest megyei Nagykőrösön és Vácon, a Békés megyei Békésen, a Nógrád megyei Balassagyarmaton a Hajdú-Bihar megyei Hajdúböszörményben stb. szervezett fióklevéltárat.)