Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

Nedeczky, a Miskey, a Petráss, a Reviczky, a Széchenyi, a Széchen, a SzőgyénMarich és a Zichy levéltárak vannak a levéltár őrizetében. A családi levéltárak kezdő éve 1424, a záróév 1944. A személyek fondfőcsoportjában 80 Fejér megyei és székesfehérvári törvényhatósági tisztviselő, pedagógus, pap, kereskedő, kézműves, uradalmi alkalmazott, katona után maradt iratok (1775 — 1944) találhatók, közülük egyesek nemcsak Fejér megye közéletében játszottak kiemelkedő szerepet, hanem politikai és kulturális tevékenységük országos jelentőségű volt, így például Hagyó Kovács Gyula, a zirci apátság el őszállási uradalma jószágkormányzója, majd az apátság összes javainak főkormányzója (1930—1944), György Oszkár tanár, költő és műfordító (1897 — 1944), Vargha Dámján egyetemi tanár (1849-1949), Wüstinger József földmérő (1804-1826), Réz József szemorvos (1786—1809), jakobinus eszméket képviselő egyén után is találhatók a levéltárban iratok. A gyűjtemények közül a megyei és a városi feudális kori konskripciók nagy értéket képviselnek. A másik jelentős gyűjtemény a kéziratos térképekből tevődik össze. A térképek kiegészítése napjainkban is folyik. A filmtár egyelőre csekély anyaggal rendelkezik, 1980. december 31-én mikrofilmfelvételek száma 3277 volt. Minden felvétel egy példányos. Fotómásolatban őrzi a levéltár a székesfehérvári keresztes konvent hiteleshelyi levéltárának iratait, melyeknek eredeti oklevél példányai a Magyar Országos Levéltárban vannak. A kézirattárban 500-nál is több (főleg településtörténeti témájú) tanulmány található, a tematikai feltáró lapok száma pedig 100 ezer. A szocialista korszak iratainak mintegy előzményét jelentik a Magyar Tanácsköztársaság Fejér megyei iratemlékei. Az 1919. évi szocialista társadalmi viszonyok kialakítására tett intézkedéseket leghívebben a Munkás — Katona és Földműves Tanács Fejér megyei intézőbizottságának, másképpen direktóriumának iratai tükrözik. Bár ez az anyag csonka, mégis nagy értékű. A fennmaradt megyei és városi testületi szervek jegyzőkönyvei, az új ügyosztályok és a régi (törvényhatósági) hivatalok (alispáni, polgármesteri) iratai az időszakról sok adatot nyújtanak. A Tanácsköztársaság járási, községi szervei, a szocializált üzemek és nagybirtokok iratait jórészt a kérdéses kapitalista kori fondokban lehet megtalálni. Az 1919. augusztus elején hatalomra jutott ellenforradalmi rezsim megyei szerveinek az első hónapokban keletkezett iratai a Tanácsköztársaságra bőséges forrásanyagot tartalmaznak. A felszabadulás után létrehozott néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok közül a nemzeti bizottságok (1945—1949) és a községi földigénylő bizottságok (1945 — 1946) után csak hiányosan maradtak iratok. Teljesnek tekinthetők viszont az igazoló bizottságok (1945—1946) és a népi bizottságok irategyüttesei. Az 1945—1950 között működött törvényhatósági igazgatás iratai az 1949— 1950 közöttiek kivételével hiánytalanok, s jól szemléltetik, hogy a demokratizált önkormányzati szervek feladataikat a népi demokratikus átalakulás szellemében hajtották végre. A törvényhatósági bizottság iratai és jegyzőkönyvei a koalíciós politikai pártok 1945. évi együttműködése mellett tükrözik a köztük fellépő és egyre jobban elmélyülő válságot és ellentétet (1946 — 1947). Az alispán és a polgármester iratai (1945 —