Bikki István: A Magyar Levéltártörténet kronológiája (Budapest, 2000)

Kronológia

III. István király Álmos herceg meszesi (Szilágyság) Szent Margit tiszteletére szentelt monostorának adományt tesz. Az oklevelet a jegyző írta a kápolnaispán pecsételte meg. Az első ismert említése annak, hogy a királynak saját (gyűrüs)pecsétje van. 1171 III. István király pecsétjével erősíti meg Benedek veszprémi ispán rendelkezését. Az oklevelet a másutt jegyzőnek nevezett írnok írta és említik benne a kápolnaispánt, valamint a keltezéshez tartozó korjelölő méltóságokat. Az első ismert jele annak, hogy az oklevélbe foglalt ügy jelenlévő tanúinak felsorolásából az oklevél hitelességét szavatoló korjelölő méltóságsor lesz. 1177 körül III. Béla király pecsétjével megerősíti Caba ispán oklevélbe foglalt végrendeletét. Az oklevelet a királyi jegyző írta és pecsételte meg a királyi pecséttel. A megpecsételésre a parancsot a király Ssene ispán házánál egy vasárnap tölgyfa alatt üldögélve adta. Az utolsó ismert királyi pecséttel megerősített magánoklevél. 1178 III. Béla király földet adományoz keresztfiának. Az adományozásról szóló szöveget egy téglára jegyezték fel. A tégla Bulkeszin (Bács m.) került elő, a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, 1181 III. Béla király püspökökkel való tanácskozás után hozzájárul ahhoz, hogy Froa asszony a kereszteseknek szánt birtokát a nádornak eladhassa. Az oklevelet két példányban állították ki, mégpedig az egy hártyára kétszer egymásután lemásolt szöveg közé beírták az ábécé összes betűjét, majd középen kettévágták (chirographum). Az oklevelet az ügy egyik tanúja, Pál erdélyi püspök írta. A király utal benne arra a rendelkezésére, miszerint az előtte letárgyalt ügyeket foglalják írásba. Az oklevelet a Magyar Országos Levéltár őrzi. Krónikás hagyomány szerint a király azt is elrendelte, hogy a pápai udvar mintájára kérvényt is nyújtsanak be a királyi udvarba. Az ókori császári udvarban megszokott írásbeli kérvényezés tovább élt a pápai udvarban, ahol a 13. század elején már formula gyűjteményt állítottak össze a gyakrabban előforduló ügyekre, sőt később már iktatták a beérkező kérvényeket (registra supplicationum -»1342. július 8.). Más források szerint azonban csak IV. Béla határozott az írásbeli kérvényezésről Magyarországon (—> 1235). A királyi rendelet hatásaként megnő