Szedő Antal: Levéltártan (Budapest, 1963)
2. BORSA IVÁN: A levéltári anyag védelme
kiszakítva más szempontú és célú kezelésben vannak, ami több esetbea a provenienoía bomlására vezet, AS egyéb suylpoati feladatok mellett az ilyen levéltári anyag begyűjtése nem lehetett elsődleges feladat, s igy az irattermelő szervektől történt anyagbegyüjtés után kerülhet sor a muzeumokban és könyvtárakban lévő levéltári anyag kérdésének végleges tisztázására, s a kérdés lezárásárao Egyes intézkedések történtek a múzeumi területen, a ennek eredményekópen egyes állami levéltárak vették át az írat anyagot a gyűjtőterületükön lévő múzeumtól ? azonban ez az akció még nem nyert befejezést.- A könyvtárak esetében mindenekelőtt kétoldalú tárgyalások eredményeként rögzítendő a kézirattári és levéltári gyűjtőkör határa P amelynek tisztázatlansága jelenleg a kibontakozás akadálya. láttuk, hogy szabá I. javaslatai a magánlevéltárak a.nyagvódelme terén voltak a leginkább fogyatékosak, pedig ha vis szatekintünk a cikk megírása óta lezajlott mintegy két évtizedre, elmondhatjuk, hogy éppen ez a kategória szorult volna a leg fokozottabb, a legkörültekintőbb védelemre. A vállalatig üzemi levéltárak közül sok esett a felszabadulás ós az államosítás után részben tudatos kártevés, részben pedig az akkor jelentkező tőkésellenes hangulat áldoza tává. Kellő felvilágosító munka hiányában egyes helyeken ugyanis, azzal a jelszóval, hogy az iratanyag mind burzsoá, sőt fasiszta dolgokat tartalmaz s megsemmisítették. /AzVjrű'szti.tásnak természetesen hatékony elősegitője volt a hulladékgyűjtő vállalatok kielégíthetetlen papirszomja,. is./ Az évi fordulat után az uj levéltári szervezet' a vállalatok, üzemek iratanyagát már ugy tekinthette, mint közületi iratanyagot, hisz ekkor az iparban a magánszektor csak egészen kis /egyéni/ vállalkozásokra korlátozódott. így lényegében ezekre nem vonatkoztak más rendszabályok, mint a közhivatalok irattáraira. Igen sok polgári korszakban keletkezett társadalmi egyesület szűnt meg a felszabadulás után, s ezek közül igen soknak az iratanyaga ment veszendőbe 0 viszonylag kevés azoknak az egyesületeknek a száma, amelyeknek iratanyaga megmaradt, s ezek legnagyobb részt 1950 után kerültek a levéltárak őrizetébe*