Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik", belefolyjék. A király személye körüli miniszter - minthogy a külügyi osztály szervezését a törvény nem irányozta elő - a felmerülő külügyi kérdésekkel is foglalkozott. (Magyarország rövid életű külpolitikai önállósága a szabadságharc bukásával megszűnt, s azt csak a Habsburg-birodalom szétesése után nyerte vissza.) A márciusi törvényekkel megteremtett alkotmányos királyság 1848 októberéig állt fenn. Bécsben csupán a forradalmi helyzetben tett, ideiglenes engedménynek tekintették a minisztérium kinevezését. Az államkonferencia, semmibe véve a polgári miniszteriális kormányzási forma bevezetését, nem volt hajlandó a birodalom, benne Magyarország ügyeinek központi intézéséről lemondani. A Batthyány-kormány hasztalan kísérletezett átmeneti engedményekkel, a szakadék Bécs és Pest között egyre jobban elmélyült, sőt a nemzetiségek egy részének felkelésével és Jellacsics horvát bán támadásával a teljes szakítás is bekövetkezett. Október elején Batthyány miniszterelnök végleg lemondott. Arról, hogy a király új kormányt nevezzen ki, immár szó sem lehetett. A forrongó ország mégsem maradt kormány nélkül. Szeptemberben az országgyűlés egy bizottságot küldött ki, amelynek az önvédelemre mozgósítható katonai erőkről kellett tájékozódnia, és ezekről mind a miniszterelnöknek, mind a nemzetgyűlésnek felvilágosításokkal szolgálnia. A végül is 8 képviselőből és 4 felsőházi tagból álló Honvédelmi Bizottmány végrehajtó szervvé vált. Hatásköre kiterjedt minden olyan intézkedésre, amelyet az adott helyzet megkívánt. Batthyány miniszterelnök lemondása után az országgyűlés Magyarország törvényes kormányává tette a Honvédelmi Bizottmányt. A kormány forradalmi jellege abban a szükségképpeni tényben is megmutatkozott, hogy csak az országgyűlésnek volt felelős. Elnöke Kossuth Lajos lett, aki a kormánnyá alakult Bizottmány munkájában a minisztériumi apparátusra támaszkodott. A minisztériumokat vezető államtitkárok a Bizottmány tagjai lettek. Az ily módon létrejött kettősséget rövidesen úgy szüntette meg Kossuth, hogy a fontosabb minisztériumok élére a Honvédelmi Bizottmány egy-egy tagját állította. A Bizottmány kormányként való működése során Kossuth akarata érvényesült szinte mindenben, kivált attól kezdve, hogy a kormány Debrecenbe menekült. A lényeges dolgokban Kossuth és irodája intézkedett. Az 1848-as törvényhozás újjáalakította az országgyűlést is. A múlttal szemben a forradalmi változást az jelentette, hogy bizonyos vagyoni cenzussal megkötött választójog alapján már szavazata volt a jogokból addig teljesen kizárt jobbágyságnak is. 1848 áprilisában alakult meg a felelős minisztérium, az év októberében a Honvédelmi Bizottmány vette át a minisztériumtól a kormányzást. A forradalmi átalakulás azonban ezután sem hagyta érintetlenül az államberendezést. Újabb fordulatot az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat hozott, amelyet V. Ferdinánd 1848. december 2-i lemondatása, Ferenc József trónra léptetése és 1849. március 4-én Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való bekebelezésének alkotmányellenes kinyilvánítása előzött meg. A szabadságharc befejezéséig átmenetileg kormányzó elnökké választotta a nemzetgyűlés Kossuth Lajost. (1848 októberétől a Honvédelmi Bizottmány elnöke a kormányzati teendők mellett ellátta az államfői funkciót is.