Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

Ferdinánd magyar titkárával adatta ki azokat az iratokat, amelyeket sürgősségük miatt nem akartak leküldeni Pozsonyba, hogy ott - a törvényes előírásoknak megfelelően-a magyar királyi kancelláriától kerüljenek ki. A király nem tartózkodott állandóan Magyarországon, így nemegyszer megtörtént az is, hogy valamelyik más, nem magyar kancelláriával foglaltatta írásba a csak Magyarországot érintő fontos döntését. Ilyen esetekben az ország függetlenségének formai maradványai is semmivé váltak. Az I. Ferdinánd által felállított udvari kamara (Hofkammer) a birodalom legfőbb pénzügyi hatósága volt, amely a különböző országokból és tartományokból befolyó jövedelmeket tartotta számon. Az udvari kamara élén is elnök állt. Az ügyeket egyegy kamarai tanácsos adta elő. Testületileg vitatták meg a kérdéseket. Az ügyek szaporodtával nőtt a tanácsosok száma is; már nem minden ügy megvitatására jutott idő, számtalan kérdésben az uralkodó egyszerűen a kérdés szakértőjének számító tanácsos véleménye alapján döntött. A háborús viszonyok következtében a gazdaság és pénzügy jelentősége egyre nőtt, s ezzel együtt nőtt azoknak az ügyeknek a száma is, amelyeknek elintézése a kamara hatáskörébe került. így vált az udvari kamara a legszélesebb hatáskörű kormányszervvé, amelyet a Habsburgok birodalmuk, elsősorban Magyarország népének kizsákmányolására használtak fel. A kamara befolyása Mohács után a hadianyag beszerzése, a végvárak karbantartása, a hadviselés, a hadseregszervezés ügyeinek intézésében is érvényesült. I. Ferdinánd 1556-ban állította fel a hadügyi igazgatás központi szerveként az udvari hadi tanácsot (Hofkriegsrat). A nem nagy létszámú testület (eleinte öt, később hét tábornoki rangú tanácsosa volt) hadi tapasztalatokban gazdag hadvezér elnöklete alatt (egy időben Savoyai Jenő herceg) működött. A hadviselés pénzügyi vonatkozásai tették szükségessé, hogy a hadi tanácsban az udvari kamarának egy tanácsosa is állandóan jelen legyen. * * * Ahogy a központi kormányszervek befolyása kezdettől nagy volt a magyar ügyek intézésére, úgy, ha lehet, még nagyobb mértékben volt hatással a birodalom központi igazgatásának Mária Terézia-korabeli átszervezése a magyar politikai életre, ill. a magyar államigazgatásra. Mária Teréziát Poroszország példája indította arra, hogy birodalmát jobban szervezze meg, oly módon, hogy páratlanul gazdag anyagi erőforrásait az addiginál hatékonyabban használhassa ki. A politikai bonyodalmakból tanulván, a külügyek intézésére felállította 1742-ben az udvari és államkancelláriát (Hof- und Staatskanzlei). Élén az államkancellár (Staatskanzler) állott, aki az elkövetkező évszázadban a Habsburg-monarchia legnagyobb tekintélyű államférfia, az uralkodó legbizalmasabb tanácsadója volt, és akinek épp ezért nagy volt a befolyása a magyar ügyekre is. Az udvari és államkancellária a külügyek mellett az uralkodóház ügyeit is intézte. A Habsburg-birodalom leg-