Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

MÁSODIK RÉSZ II. A feudális magyar államszervezet A) 1526 előtt 1. A középkori államfogalom Magyarország bekapcsolódása az európai, keresztény, feudális államok sorába lassú folyamat eredménye volt. Az új politikai, gazdasági és társadalmi alapok és keretek érlelődésének éppen ez a lassúsága tette lehetővé, hogy a nagy fordulat, a magyar fejedelemség európai, feudális királysággá válása súlyosabb megrázkódtatásoktól mentesen ment végbe. A magyar társadalmat minden valószínűség szerint már jóval a honfoglalás előtt, a délorosz sztyeppéken érhették olyan hatások, amelyek szerkezetét, összetételét hasonlóvá tették a honfoglaláskor itt, a Kárpát-medencében talált népekéhez. Géza fejedelem ily módon szinte az előkészítettség állapotában fogott hozzá népének a feudális állami keretekbe illesztéséhez. A nemzetségek hozzá hű fegyvereseit, kíséretének, „uraságának" („uruszágának", „országának") embereit szétosztotta a hatalmában lévő területek különböző pontjain. A későbbi megyék, a királyi hatalom vidéki szervei alighanem e gócpontok körül kristályosodtak ki. Mindaz, amit a délorosz síkságon megindult társadalmi, gazdasági átalakulás előkészített, s amit az európai, feudális világhoz csatlakozás a kereszténység felvételével jelentett, István királlyá koronázásában nyerte el formai és tartalmi betetőzését. A koronázásról egykorú magyar feljegyzés nem maradt. Ez felettébb nehezíti a válaszadást e kérdésre: mi és miképpen is történt azon az évszázadok ködébe vesző ünnepnapon, 1000 karácsonyán Magyarországon? • A legkorábbi magyar beszámoló a nagy eseményről Hartvik püspök Szent István legendájában olvasható. E szerint a pápa, önnön elhatározásából, mintegy isteni sugallatra ajándékozta meg István magyar fejedelmet a koronával. Jobban megközelítheti az igazságot a nevezetes eseményhez korban is közelebb álló nyugati krónikás, Thietmar, aki szerint a magyar fejedelem a német-római császár biztatására kapott koronát és áldást (ti. a pápától). A koronaküldés egyetemes, európai cselekedet volt, amelyet nem egymással szemben állva, egymással versengve, hanem szükségképpen szorosan együttműködve hajtott végre a pápa és a császár. Többet jelentett tehát egyszerű egyházi jellegű, szimbolikus cselekménynél. Nem utolsósorban a mód és a körülmények, ahogyan István fejedelem a koronát kapta, határozta meg a magyar királyság helyét az európai államok sorában. A koronázás fejedelmi elődjeitől eltérő, nagyobb és másnemű hatalom birtokosává tette István királyt. Az egyház- és államszervezés egymással összefonódott.