Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

szükségessé, azt jelenteniük kell. A restaurálásra vagy konzerválásra szoruló (külö­nösen a fertőzött, penészedő, vagy az élősdiek által megtámadott) iratokat ki kell emelniük helyükről, és addig is, amíg a restaurálás vagy konzerválás munkájára sor kerül, elkülönítve kell tárolniuk. Az ilyen anyagot addig, amíg konzerválásra nem került, ki kell vonni a használatból, nem szabad kutatónak kiadni. 3. Konzerválás, restaurálás , Ha az iratok anyagát már megtámadták a kórokozók, a baj elhárítására konzer­vátor-restaurátor szakemberek hivatottak. Konzerválásnak azt az eljárást nevezzük, amelynek célja az iratanyag károsodásának megakadályozása, vagy a már károso­dást szenvedett irat további pusztulásának meggátolása. Restaurálásról akkor beszé­lünk, ha az iratot nemcsak konzerváljuk, hanem arra törekszünk, hogy a károsodást megelőző állapotot állítsuk helyre (pl. az irat anyagának hiányzó részeit kiegészít­jük). Szövegkiegészítésről természetesen nem lehet szó. A restaurálás költséges mun­ka, ezért általában megelégszünk a pusztuló iratanyag konzerválásával, restaurálást csak különösen értékes vagy kiállításra kerülő iratok esetében végzünk. A levéltári anyag konzerválásával és restaurálásával csak olyan levéltár foglalkoz­hat, amely a szükséges felszereléssel rendelkezik, és megfelelő szakismeretekkel és legalább kétévi műhelygyakorlattal rendelkező levéltári iratrestaurátort alkalmaz. Az iratok konzerválásának legfőbb módja a fertőtlenítés, valamint a tisztítás és savtalanítás, míg a restaurálás legáltalánosabb módja a papír megerősítése. Fertőtlenítésre gyakori esetben van szükség. Egyre több levéltári anyagról állapít­ják meg, hogy mikroorganizmusok (penészgombák, rovarok, bacilusok) által fertő­zött. Az esetek egy részében a fertőzés nem új keletű, csak most ismerték fel, vagy most tudják a megfelelő fertőtlenítő eljárást alkalmazni. A leghatásosabb, és a levél­tári anyag szempontjából ártalmatlan fertőtlenítés etilénoxiddal történik: Olyan ka­zánokban, amelyek e célra épültek, vákuum mellett nagyobb mennyiségű anyag fer­tőtleníthető. A gépkocsira szerelhető, illetve vontatható kazán több levéltár számára kínál fertőtlenítési lehetőséget. A tisztítás, savtalanítás, tehát a papírt ért szennyeződés eltávolítása és a papírban fellépett savasság megszüntetése megelőzi a tulajdonképpeni restaurálási munkát. A tisztítás általában kézi munkával, különböző módszerekkel történik, ecset, elekt­romos radírozó gép, vegyi eljárások segítségével. Amióta Barrow tudományosan ki­mutatta, hogy a papír anyaga annál gyorsabban pusztul, minél nagyobb a savtartal­ma, a konzerváláshoz szorosan hozzátartozik a savtartalom mérése és esetleges ne­utralizálása. E célra is különböző eljárásokat alkalmaznak. A papír megerősítése leginkább úgy történik, hogy az iratot gépi úton „laminál­ják", vagyis egy iratlapot két műanyagfólia közé helyeznek s ezek külső oldalára ún. japán rostpapír kerül. Hő és nyomás hatására a meglágyult műanyagfólia mind az

Next

/
Oldalképek
Tartalom