Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek
A levéltárak nem szerezhetnek meg állami tulajdont képező levéltári anyagot iratvásárlás útján. Megvásárolhatnak azonban - a rendelkezésükre álló anyagi fedezet keretein belül - olyan nem állami tulajdont képező levéltári anyagot, amely gyűjtőkörükbe tartozik. A levéltárak ugyanis azon az anyagon kívül, amelynek átvételére és megőrzésére illetékesek, olyan anyagot is vesznek és őriznek, amely az illetékességi körüknél tágabb gyűjtőkörükbe tartozik. így pl. valamennyi tanácsi levéltár gyűjti az illetékességi területén élt, ott jelentős szerepet játszott személyek, családok levéltári anyagát és ott keletkezett egyes történeti értékű iratokat, kép- és hangfelvételeket. Országos levéltárban esetenként huszonötezer forintot meg nem haladó értékű iratanyag vásárlását a főigazgató az illetékes előadó levéltáros és az osztályvezető írásbeli véleményének figyelembevételével engedélyezi. Huszonötezer forinton felül a főigazgató szakértő bizottságot hív össze a levéltár tudományos munkatársaiból, esetleg külső szakértők bevonásával. Ilyen esetben a vásárlást a főigazgató a bizottság írásbeli véleményének figyelembevételével engedélyezi. Tanácsi levéltárban tízezer forinton felüli értékű levéltári anyag vásárlását a végrehajtó bizottság engedélyezi, szükség esetén a Magyar Országos Levéltár előzetes írásbeli szakvéleménye alapján. A levéltár nem köteles vizsgálni azt, hogy a megvételre neki felkínált, személyi tulajdont képező levéltári anyag kinek a személyi tulajdona. Ötszáz forintnál nagyobb vételár azonban csak az eladó által adott olyan nyilatkozat alapján fizethető ki, amelyben az eladó büntetőjogi következmények terhe alatt kijelenti, hogy az eladott anyag az ő tulajdona s ezt két tanú előttemezi. A vételár csak a tulajdonosnak vagy igazolt megbízottjának fizethető ki. Történeti értékű levéltári anyagot a levéltárak ajándékként, valamint végrendeleti hagyatékként (öröklés címén) is elfogadhatnak. Feltétel nélküli ajándékot (amelynél az ajándékozó lemond az anyaggal kapcsolatos minden, korábban mint tulajdonost megillető jogáról) a levéltárigazgató vagy az általa erre felhatalmazott levéltári dolgozó fogadhat el a levéltár részére. Feltételhez vagy kötelezettséghez kötött ajándék, valamint hagyaték csak a levéltárfenntartó előzetes hozzájárulásával fogadható el. Nem fogadható azonban el olyan lezárt csomag, amelynél az ajándékozás vagy hagyományozás a csomag bármilyen időtartamú lezárt állapotban való őrzéséhez van kötve, és a levéltár számára nincs biztosítva az a lehetőség, hogy a csomag tartalmáról meggyőződjék. Olyan anyagot, amelyben nincsenek történeti értékű darabok, sem ajándékképpen, sem örökségként nem szabad a levéltár számára elfogadni. Beszolgáltatásról akkor beszélünk, ha valaki a birtokába jutott állami tulajdont képező levéltári anyagot a levéltárnak adja át. Ilyen anyagért a levéltár vételárat nem fizethet ki. Az ilyen anyagot vételre felajánló magánszemélynek, bizonyított vagy nyilvánvaló jóhiszeműsége esetén, a levéltár méltányos összegű megőrzési jutalmat adhat. Ha az ajándékozás, öröklés vagy beszolgáltatás során átvett levéltári anyag nem az