Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Első rész - I. Levéltárak
szerepet játszó családok és személyek iratai tartoznak gyűjtőkörükbe, amelynek időhatárát a törvényerejű rendelet a felszabadulásban jelölte meg. Általános levéltárak a tanácsi levéltárak is, amelyek az illetőségi területükön működő, illetve korábban működött szervek iratait és az egyéb, helyi jellegű levéltári anyagot őrzik. A tanácsi levéltárak szervezetében fióklevéltárak is működhetnek. Fióklevéltár van Békésen, Kőszegen, Nagykőrösön és Vácott. A Minisztertanács határozza meg az egyéb szervek által létesített levéltárak, a szaklevéltárak szervezésének módját. A szaklevéltárak meghatározott szakterület, vagy szerv iratanyagát őrzik. Felettük a kulturális miniszter gyakorol felügyeletet. Szaklevéltár létesítéséhez, székhelyének, szervezetének megállapításához az ő hozzájárulása szükséges. Szaklevéltárat tart fenn a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Vízügyi Hivatal. A katolikus egyháznak az előző századokbanjátszott nagy szerepénél fogva a katolikus egyházi levéltárak igen jelentősek. (Leggazdagabb anyaga az esztegomi prímási és a pannonhalmi bencés főapátsági levéltárnak van.) Külön levéltári hálózattal rendelkezik a Magyar Szocialista Munkáspárt. A levéltári törvény, törvényerejű rendelet és nem utolsósorban a levéltárak működését részletesen szabályozó 130/1971. sz. művelődésügyi miniszteri utasítás a Levéltárak Ügyviteli Szabályzatának (LÜSZ) kiadásáról a magyar levéltárügy évtizedes, sőt, mondhatni, évszázados szükségletét elégítette ki. A Levéltári Ügyviteli Szabályzat 27 fejezetben, ill. 194 §-ban határozta meg a levéltárak működésének kereteit, különféle funkcióit. A magyar levéltárak szervezete, a raktáraikban őrzött iratanyag, az anyag gondozása erősen magán viseli a felettük eljárt századok, de a legutolsó évtizedek, évek bélyegét is. Ugyanakkor az ügyintézésben egyre nagyobb szerepet kapnak a hagyományos iratok mellett a hang- és képdokumentumok, valamint a gépi adatfeldolgozás termékei. Levéltárba kerülésük, archiválásuk, amely csak idő és szervezés kérdése, már az elkövetkező századokra utal. 8. Az irattár és a levéltár fogalma Az irattár, irattári anyag értelemben, az olyan iratok összességét jelenti, amelyeknek már keletkezésük szempontjából meghatározott, rendeltetésszerű helyük van. Eredendően valamely természetes vagy jogi személyhez (szervhez), annak iratai közé tartoznak, és a mindennapi ügyintézésben szükség van, ill. meghatározott ideig szükség lehet rájuk. Ezeket az iratokat élő iratanyagnak nevezzük, amely akkor kerül levéltárba, amikor arra az iratanyagra „az iratképzőnek ügyvitele érdekében már nincsen szüksége". Az iratok levéltárba helyezésének azonban csak egyik feltétele, hogy a mindennapos ügyintézésben nincs már szükség rájuk. Levéltárban való megőrzésre csupán az olyan iratokat érdemesítjük közülük, amelyeknek a tudomány, el-