Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

1000 bécsi öl = 33 mm. Másolat. Henter Károly, Békés megye ren­des mérnöke 1842. 62 x 51 cm. A regeszta az egyes iratokról készülő analitikus módszerű tájékoztatási segédlet. A lajstromtól elsősorban abban különbözik, hogy az iratnak nem egyszerűen tár­gyát, hanem tartalmát adja. Ebben szerepelniük kell az iratban előforduló személy­es helyneveknek, tárgyaknak. Az irattani jelleget sem olyan összefoglalóan határozzuk meg a regesztában, mint a lajstromban. Az ott közölt adatokon kívül kitérünk olyan irattani jegyekre is, mint pl. az irat anyaga (papír, hártya stb.), az írószer (tinta, ceruza, írógép, nyomda stb.), az irat alakja (lap, ív, füzet, kötet, tekercs stb.), az irat méretei (hossza, szélessége, vastagsága), az irat nyelve, az iraton levő pecsét vagy pecsétek, a rajta olvasható ügyviteli és levéltári feljegyzések stb. A regeszta egyéb, speciális adatokat is tartalmazhat. Térképekről készült regesztá­nak tartalmaznia kell pl. a térkép méretarányát. A térképekről készült regeszták öszességét katalógusnak nevezzük. A regeszták (katalógus) rendszere nem szükségképpen a levéltári jelzetrendszer, éppúgy lehet attól független, más módszer is. A levéltári anyaghoz leltárakon kívül mutatókat is készítünk. Ezek között meg kell különböztetnünk a leltárak és más levéltári írásművek (pl. a forráskiadványok) mutatóit azoktól a mutatóktól, amelyek közvetlenül a levéltári anyaghoz szolgálnak segédletként. Az előbbieket a rövidség kedvéért a továbbiakban egyszerű mutatók­nak, az utóbbiakat mutató rendszerű segédleteknek fogjuk nevezni. Az egyszerű mutatók nem tartalmaznak más adatokat, csupán az alapul vett levél­tári írásműben előforduló ún. címszavakat és a leltárnak vagy más levéltári írásmű­nek azokat a helyeit, ahol az illető címszó előfordul. Az egyszerű mutatók betűren­desek. Három fajta címszavakat tartalmaznak: tárgyszavakat, személyneveket és helyneveket, s ezek külön-külön is csoportosíthatók. Ez esetben beszélünk tárgymu­tatóról, személynévmutatóról és helynévmutatóról. A tárgymutató címszavai az alapul vett szövegben előforduló fontosabb tárgysza­vak. A tárgymutató készítésének legnehezebb része a tárgyszavak kiválasztása. E te­kintetben iránymutatásul szolgálhatnak a „Levéltári leltárak" c. sokszorosított kiad­ványsorozat eddig megjelent köteteinek tárgymutatói, valamint „A Magyar Or­szággyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata" (Századok 108. évf. 1974. 2. sz.). Az összetartozó tárgyakat gyűjtő fo­galmak alatt csoportosítjuk, a részfogalmaknál ilyen esetben csak utalunk a gyűjtő fogalomra, amely alatt az a mutatóban megtalálható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom