Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XI. A levéltárak és az iratképző szervek kapcsolata

A fenti rendelkezések egyértelmű végrehajtása érdekében a törvényerejű rendelet intézkedett a könyvtárak és a múzeumok őrizetében levő történeti értékű iratoknak a levéltárak részére történő átadásáról is. A levéltárak, valamint a könyvtárak, múzeumok és egyéb intézmények (pl. egyetemek, kutatóintézetek) közötti gyűjtőköri viták azonban 1950 után sem szűntek meg. A törvényerejű rendelet és a kapcsolódó jogszabályok ugyanis - mivel céljuk elsősorban az alapvető rend megteremtése és a fejlődés fő irányainak kijelölése volt - az egyes kérdések részletes szabályozását nem minden esetben végezték el. A levéltári gyűjtőkör problémáját, és ezzel összefüggésben a levéltárak alapvető feladatainak konkrétabb meghatározását megnyugtatóbb módon végül az 1969. évi 27. sz. tvr., s az annak végrehajtása tárgyában közreadott 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. rendelet oldotta meg. - A korábbi jogszabályoknál pontosabban határozta meg az irat fogalmi körét, bevonva abba a modern adathordozókat is. Kimondta továbbá, hogy kétség esetén a kulturális miniszter dönt abban a kérdésben, hogy valamely iratot, képvagy hangfelvételt a tvr. által védett anyagnak kell-e tekinteni. - Az irattári eredetű levéltári anyag védelmét szolgáló előírások betartásának ellenőrzését, mint igazgatási jellegű feladatot, a levéltárak hatáskörébe utalta. (Maga az iratátvétel azonban továbbra sem tekinthető igazgatási feladatnak.) - Ismételten megerősítette azt a korábbi előírást, hogy az irattári eredetű anyag átvételére csak a levéltárak illetékesek, s emellett egyértelműen leszögezte azt is, hogy az ilyen eredetű levéltári anyagot más intézmények még egyedi darabonként sem gyűjthetik és őrizhetik. Ez a rendelkezés (1969. évi 27. sz. tvr. 11. §) egyébként ugyanúgy, mint a megszűnő szervek iratainak együtt tartására vonatkozó előírás (30/1969. Korm. sz. rendelet 6. §), a proveniencia elvének érvényesülését biztosítja. - Külön tárgyalta a személyi eredetű levéltári anyag kérdését. Ezekre vonatkozóan átadás-átvételi kötelezettséget továbbra sem írt elő, azt azonban hangsúlyozta, hogy ezek gyűjtésére is elsősorban a levéltárak jogosultak. A törvényerejű rendeletet követően szükségessé vált a levéltári illetékességi kör fogalmának következetes használata, s ebből adódóan a levéltári gyűjtőkör hagyományos fogalmának módosítása. Éppen ezért 1969 óta a levéltári illetékességi kör fogalma mellett a levéltári gyűjtőkör fogalmát a korábbinál szűkebb értelemben, csak a személyi eredetű levéltári anyagra vonatkozóan használjuk. Erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mert a levéltárak az illetékességi körükbe tartozó levéltári anyagot kötelező jelleggel, ellenszolgáltatás nélkül veszik át a létrehozó szervektől, a személyi eredetű anyagot pedig gyűjthetik, vagyis vásárolhatják, letétként, hagyatékként átvehetik. Mindkét tevékenységet tudományos céllal és igénnyel végzik, de az irattári eredetű levéltári anyag esetében ezek a célok és igények az igazgatási munka módszereivel és eszközeivel párosulnak.