Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VIII. Iratkezelési és irattári rendszerek

2. A „nova manipulatio" Magyarországon csak az 1760-as évek végétől kezdve változtattak a hagyományos irattári módszereken. Ekkor vezették be a kormányszékeknél az új ügykezelésnek, „nova mampulatio"-nak nevezett gyakorlatot, ami azután e hatóságok iratkezelését a feudalizmus kései szakaszában, egészen 1848-ban történt megszűnésükig meghatározta. Az irattározás terén ekkor tértek át az iratok formai szempontok szerinti rendszerezéséről tárgyi, tartalmi szempontok szerinti rendszerezésükre. Ez a változott kormányzati stílus következménye volt, amely már nem elégedett meg azzal, hogy passzív módon, a hozzá intézett kéréseket esetenként eldöntse, hanem aktív módon igyekezett az ország viszonyait alakítani. Ehhez ismernie kellett a viszonyokat és tiszta képet kellett alkotnia azok összefüggéseiről, mert csak azok ismeretében hozhatott megfelelő intézkedéseket politikai céljai eléréséhez. Ez a változás az irattározás terén nálunk a felvilágosult abszolutizmus korában éreztette hatását. Az új ügykezelés fokozatos bevezetése a hétéves háborúban (1756-1763) meggyengült Habsburg birodalom megerősítését, erős központi kormányzat kiépítését célzó reformokkal függött össze. E Bécsből kiinduló reformokat megelőzőleg, 1764-ben, a helytartótanács irattárában új gyakorlatot vezettek be: ettől kezdve az egyes helytartótanácsi bizottságok által tárgyalásra előkészített ügyek iratait a tanácsülésben történt tárgyalásuk, elintézésük után az irattár nem szedte szét többé, mint eddig, nem bontotta fel elemeikre, és nem sorolta be az egyes iratokat a különböző unilaterális sorozatokba, hanem a bizottságok ügykörének megfelelő tárgyi sorozatokat alkotott belőlük. Ezek már bilaterális sorozatok, a levélváltás két oldala: beadvány és elintézésfogalmazat együtt található bennük. Az irodai ügyvitel tulajdonképpeni reformja, az egykorúak által „nova manipulatio"-nak nevezett új ügykezelés a kormányszékeknél az ügyek egyes adatai jegyzőkönyvi nyilvántartásának, az iktatás bevezetésével kezdődött. Ennek célja az ügyvitel ellenőrzésének lehetővé tétele és ezzel az ügyintézés és ügykezelés meggyorsítása volt. Az iktatást a helytartótanácsnál 1769-ben, a magyar kancelláriánál 1770-ben, a magyar kamaránál 1773-ban vezették be. 1775-ben az erdélyi kancellária ügykezelését is a magyar kancellária új manipulációja alapján reformálták meg. A kormányszékek számara ekkor kötelezővé tett egyszerű sorszámos iktatás az iratváltás egységének elve alapján történt, vagyis a beadványt és annak elintézését azonos iktatószámmal látták el. Ez kihatott az irattári rendszerre is, és a bilaterális sorozatokra való általános áttérést eredményezte. Ebben az időben az iktatásnak és ennek következtében az iktatószámok szerinti irattározásnak is kétféle rendszerét alkalmazták nálunk. Egyszerű számrendszer. A magyar királyi udvari kancellária irattára mindjárt az iktatás bevezetésekor áttért az iktatószámok szerinti irattározásra. Minthogy az iktatás egyszerű számrendszerben történt, a magyar kancellária irattára ettől kezdve egyetlen, bilaterális sorozatot alkot. Az irattári „lajstromozó tisztek" (registratorok) nem készítettek többé lajstromokat, mint eddig a fogalmazatok sorozatának ira-