Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Harmadik rész - VII. Irattani fogalmak
A régi korok írásával, az írás fejlődésével, továbbá az írást hordozó anyag, az íróeszközök, az íróanyagok és az írásjel vizsgálatával a történeti forrástudományok egy külön ága, az írástan vagy írástörténet (paleográfia) foglalkozik. Az írás műveletének termékét iratnak nevezzük. Ilyen értelemben iratoknak minősíthetnénk a cégtáblákat, utcatáblákat, sírköveket stb., valamint a nyomtatott és sokszorosított könyveket és az újságokat is. Ezeket azonban praktikus okokból kirekesztjük az irat fogalmi köréből, sőt az ún. kéziratokat is és szűkebb értelemben csak az irattári jellegű iratokat tekintjük iratnak. Irattárnak (latin szóval regisztratúrának) valamely szerv vagy személy működése során, illetőleg életében létrejött és rendeltetésszerűen nála maradó iratok összességét nevezzük. Irattári jellegű irat az az írástermék, amelyet valamely szervhez vagy személyhez írtak, amelynek ő a címzettje, vagy amelyet valamely szerv vagy személy saját, belső használatára készített, az ő emlékezetének támogatását szolgálja. Az irattári (regisztratúra) jelleg ismérve az, hogy az írástermék birtoklására eredetileg valamely meghatározott szerv vagy személy illetékes (az, amelyhez vagy akihez az iratot címezték, vagy amely, illetőleg aki azt a maga számára készítette). j Valamely szervnek vagy személynek azt a tevékenységét, amelynek során részben általa, részben hozzá írt, rendeltetésszerűen nála maradó iratok keletkeznek, iratképzésnek, másként irattárképzésnek, regisztratúraképzésnek, az ilyen szervet vagy személyt pedig iratképzőnek, másként irattárképzőnek, regisztratúraképzőnek nevezzük. Levéltári iratoknak csak azokat a regisztratúra jellegű írástermékeket minősítjük, amelyeknek történeti forrásértékük is van. A levéltári anyagot a múzeumi és a könyvtári anyagtól nem írástermék volta, hanem regisztratúra jellege különbözteti meg. Egy római kori sírkő múzeumi anyag akkor is, ha szöveg olvasható rajta: a sírfelirat mindenkihez szól. Az asszír királyok diplomáciai levelezését tartalmazó agyagtáblácskák viszont anyagukra való tekintet nélkül (elvileg) levéltári anyagnak minősülnek: a levelek őrzésére a címzett illetékes. A könyvek és újságok, amelyek azzal a rendeltetéssel készülnek, hogy bárki megszerezhesse őket, könyvtárak gyűjtőkörébe tartoznak. Az a nyomtatott országgyűlési meghívó viszont, amelyet valakinek megcímeztek és elküldtek, regisztratúra jellegű és adott esetben levéltári anyag lehet. Levéltári anyag lehet a tulajdonképpeni iratokon kívül más, történeti forrásértékű anyag is, ha regisztratúra jellege van. így pl. egy újságkivágat-gyűjtemény, amelyet valamely szerv vagy személy saját részére, a maga speciális szempontjai szerint állított össze, bizonyos mértékig a gyűjtemény létrehozójának működését dokumentálja, s adott esetben az ő regísztratúrájába tartozónak minősülhet. Ugyanez áll olyan kép- és hanganyagra is, amely valamely fondképző működése során nála jött létre vagy őrződött meg.