Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

A helyzet, bár 1956 után több kedvező módosulás történt, lényegében 1967-ig nem változott. Az új gazdasági mechanizmus jegyében viszont a termelőszövetkezetek önállóbbak lettek, biztosították számukra a vállalatszerű gazdálkodást. Választott szerveik vezetése alá kerültek, amelyek a közgyűléseken rendszeresen beszámolnak működésükről a tagságnak. A tsz-mozgalom fő szerve a Termelőszövetkezeti Kongresszus, ezen választják meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A termelőszövetkezetek ezenkívül még területi szövetségekbe is tömörülhetnek. Mindez azonban önkéntes, se a területi szövetségbe, se a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába nem köteles egy szövetkezet sem belépni. A szervezet demokratikus, nem hierarchikus. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa érdekképviseleti, mozgalmi szerv, elvi munkát végez, javaslatokat tesz a szövetkezetek számára, de sohasem ad ki utasításokat. így a szövetkezetek önállósága, a népgazdasági érdeket képviselő törvények és rendeletek határolta körön belül csorbítatlan. Az állami törvényességi felügyeletet és szakigazgatási irányítást a tsz-ek felett a MÉM gyakorolja. 1971-től, a szövetkezeti törvény életbelépésével, a fogyasztási, értékesítési, a kisipari szolgáltató szövetkezeti mozgalom hasonló átalakuláson ment át. A SZÖVOSZ, illetőleg az OKISZ ettől kezdve nem utasító tervhatóság, hanem mozgalmi, érdekképviseleti központ. A tagszövetkezetek önállósága itt is helyreállt, megszűnt a központkényszer. A szövetkezeti mozgalom kedvező változásai főként annak tulajdoníthatók, hogy államunk szocialista tulajdonként ismerte el a szövetkezeti csoporttulajdont is: már nem a szocialista állami tulajdon ellenlábasának, hanem a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet fontos, szocialista szerveinek tekinti a szövetkezeteket, melyek a gazdasági élet egyes területein mozgékonyságukkal, rugalmasságukkal hatékonyabb szervezeti formát jelentenek, mint az amúgy is túlzottan centralizált állami nagyvállalati, nagyüzemi rendszer. Az új gazdasági mechanizmus támogatja pl. a termelőszövetkezetek kibontakozó közvetlen értékesítő, terményfeldolgozó munkáját (ezt 1971 előtt a monopolhelyzetben lévő állami vállalatok, trösztök gátolták), mivel ez konkurrenciát jelent a belső és külső piacot korábban egyedül uraló hatalmas bevásárló, feldolgozó vállalatokkal szemben, és ennek a termelés és az áruforgalom színvonala, a fogyasztók és a népgazdaság látja hasznát.