Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után
A felszabadulással meginduló változások a gazdaságirányítás szemszögéből az állam egyre növekvő irányító szerepével jellemezhetők. A háborúra való felkészülés, majd maga a háborús gazdálkodás már a felszabadulás előtt arra kényszerítette a kormányokat, hogy számos gazdaságilag fontos területen növeljék az állam szerepét. A felszabadulással e legfontosabb kérdésben fordulat következett be: az állam úgy fokozta beavatkozását a gazdasági élet különböző területein, hogy az ország lakosságának érdekeit tartotta szem előtt; a cél nem a kizsákmányolásra alkalmas magántulajdon támogatása, hanem tevékenységének korlátozása, megszüntetése lett. A legfontosabb feladat a szűkös készletekkel való ésszerű gazdálkodás volt. A magántulajdonban lévő pénzintézetek a háború következtében alig rendelkeztek hitelfolyósításhoz elengendő pénzzel, de az állam nem is akarta megengedni, hogy meginduljon a kapitalista jellegű pénzügyi élet. Az érdemi hitelkiutalások az államapparátus kezébe kerültek. Az anyag- és készletgazdálkodás lényegét tekintve ugyancsak az állam hatáskörébe került. A felszabadulás után a legfontosabb cikkekből zárolták a készleteket, a szabadpiaci értékesítést megtiltották, életre hívták a háború alatt működő irodákat (Vas-, Fém-, Bor-, Fa-, Papiros-, Textil-, Széngazdálkodási irodák működtek), amelyeknek feladata az ipari termeléshez szükséges készletek számbavétele, kiutalása. A mezőgazdasági termékek jelentős részét is az államapparátuson át igyekeztek a célhoz eljuttatni, részben felvásárlással, mindenekelőtt azonban beszolgáltatással. Az államapparátus eleinte csak részben tudta megoldani feladatát, a termékek nagy részét ugyan ellenőrizte, de jelentős volt a feketepiaci forgalom is. Az ország újjáépítéséhez olyan központi szervre volt szükség, amely a gazdasági élet legfontosabb kérdéseit áttekinti, és amely nemcsak megfelelő döntéseket tud hozni, hanem képes a döntéseket végre is hajtani. Több próbálkozás után 1945 végén sikerült egy ilyen szervet létrehozni, a Gazdasági Főtanácsot. Tagjai a gazdasági miniszterek lettek, élén a miniszterelnök állt, a gyakorlati irányítás azonban a Titkárság kezében volt, ahol a kommunisták elképzelése érvényesült. A Gazdasági Fő-, tanács hatásköre biztosította, hogy a gazdasági élettel kapcsolatos legfontosabb döntések az addigiaknál jobban biztosítsák a tőkések korlátozását. A Főtanács határozta meg a legfontosabb termékek árát, a béreket, itt döntöttek a jelentősebb - a termelés folytatásához nélkülözhetetlen - hitelekről, ugyancsak itt születtek meg a megtermelt javak elosztásával kapcsolatos legfontosabb döntések is. A Gazdasági Főtanács a gazdasági élettel kapcsolatos kormányzati munka közporitjává lett. A magyar gazdasági élet egyik legnagyobb gondja a felszabadulás után a pénz gyors romlása volt. A Gazdasági Főtanács tevékenységének egyik legfontosabb eredménye az értékálló pénz, a forint megteremtése. Az új pénz 1946. augusztus 1-i kiadásával egy időben a gazdasági élet irányításában is jelentős változások történtek. Megszüntették az addigi anyaggazdálkodási irodákat, megkezdte tevékenységét az Anyag- és Árhivatal. Ez a szerv - amely formálisan az iparügyi miniszter felügyelete alá tartozott - részletkérdésekben is kezébe vette az anyagkiutalásokat, az ármegállapítást. 118
