Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

kozvaa Vörös Hadsereg jelenlétével összefüggésben várható forradalmi változásokra. Ezért az ország tőkés kereskedelmi kapcsolatai meggyengültek. Az 1945. március 15-én hozott 600/1945. M. E. sz. rendelet, mely elrendelte a földreform végrehajtását, maga is a tőkés gazdaság nagyarányú meggyengülését eredményezte. A felszabadulás utáni gazdálkodást az említett tényezők miatt eleve a kötöttségek jellemezték, melyek minden esetben a tőke korlátok közé szorításával, illetőleg befolyási övezetének csökkentésével jártak együtt. A gazdasági élet egészére kiterjedt az állami irányítás a nyersanyagelosztás, a termelés ellenőrzése, majd megszervezése, végül a tulajdonviszonyok megváltoztatása, az államosítások, szocializálások lépcsőfokain át. A kötött gazdálkodás miatt nem állhatott helyre pl. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a háborús évek alatt felfüggesztett autonómiája sem. Az érdekképviseletek a megváltozott körülmények közt már csak kisebb jelentőségű feladatokat tudtak ellátni. Időközben azonban nemcsak a tőke korlátozására, hanem annak a termelésből való kiszorítására is bőven akadt példa. Első helyre kívánkozik mindjárt a bányák köztulajdonba vételéért megindított harc. A népi demokratikus forradalomban a két munkáspártnak, illetőleg a „Baloldali Blokk"-ban tömörült politikai erőknek voltak szocialista célkitűzései. E pártoknak a politika területén történő megerősödésével párhuzamosan figyelhetők meg a gyorsan jelentkező szocializálási igények. 1945 júliusában pl. állami irányítás alá vonták a széneladást, melynek hatályosabbá tételére már a Gazdasági Főtanács szervezte meg 1945 decemberében az ún. tárcaközi bizottságot. 1945. december 6-án a nemzetgyűlés megszavazta a szénbányák állami kezelésbe vételét, amelynek hatálya 1946. január 1-én lépett életbe. Bár a polgárság az 1945. november 4-én tartott nemzetgyűlési választásokon megerősítette pozícióját, sem az állami kezelésbe vételt, sem pedig az állami tulajdonba vételt, amely az 1946. évi XIII. tc. alapján történt meg, nem tudta már megakadályozni. Hasonló események történtek a szövetkezetek életében. Az 1946. év elején megjelent 2330/1946. M. E. sz. rendelet kihirdetése után új szövetkezeti központok születtek: a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (FSZOK) és a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ (MSZK), amelyek a kapitalizmus idején kialakult szövetkezeteket voltak hivatva vezetésük alá vonni. E törekvésük azonban a „Hangya" Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet ellenállása miatt csak részben sikerült. A harcot végül az 1947. július 1-én létesített Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) köré csoportosult valóban demokratikus szövetkezeti erők döntötték el. A Magyar Országos Szövetkezeti Központ megalakítását elrendelő törvény egyben az ország új szövetkezeti törvénye lett! A kötött gazdálkodással és az állami megrendelésekkel függ össze a legfőbb nehézipari üzemeknek, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt-nak, a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt-nak, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-nak és a győri Magyar Vagon és Gépgyár Rt-nak 1946. december 1-vel történt állami kezelésbe vétele. Innen kezdve e vállalatokat sok mással együtt már a Nehézipari Központ (NIK) vezette.