Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

Az elmondottakon túlmenően még sok fővárosi vállalkozásról tudunk. 1928-ban alakult meg pl. a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. 1929-ben csaknem száz községi üzem, intézmény és üzemszerű vállalat működött a fővárosban. Jelentőségüket mutatja, hogy működésüket külön közüzemi törvény, az 1934. évi XII. törvénycikk szabályozta. Természetes, hogy az ország más helységeiben is működtek közüzemek, melyeknek gazdálkodását a városi házipénztárak stb. ellenőrizték. Ilyenek voltak pl.: Debrecen Sz. Kir. Város Világítási Vállalata, a Debreceni Vásárpénztár Rt., vagy a Szegedi Városi Kertészet, továbbá Nagykőrös Város Központi Szeszfőző és Gyümölcsértékesítő Vállalata, ugyancsak itt a Nagykőrösi Városi Fürdőkerti Rt., vagy a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt., végül a Kiskunlacházai Városi Temetkezési Egylet. A századforduló idejére kialakultak a koncentrált nagytőke érdekvédelmi szervei. Ezek közül első helyre a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) kívánkozik. Alapítására 1902-ben került sor. Kezdettől fogva mindvégig nagy politikai és gazdasági befolyással bírt. Célja az alapító nagyiparosok közös érdekeinek védelme. Egy időben 21 helyi fiókja működött az ország területén, másrészt ipari szakágazatok szerint kialakult csoportosulásai is voltak. Az első világháború után megkisebbedett országban csak néhányan fejlődhettek tovább, mint pl. a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete, a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete stb. 1946-ban a szakegyesületek száma 22 volt. A mezőgazdaság tőkés fejlődése elválaszthatatlan az Országos Magyar Gazdasági Egyesület működésétől. Alapítói közt találjuk 1830-ban gr. Széchenyi Istvánt és számos kiváló kortársát. A századforduló körül az „OMGE" a nagybirtokos osztály érdekeinek kendőzetlen védelmezője. A monopolkapitalizmus korában az uralkodó finánctőkés körök igyekeztek felosztani egymás között a piacokat, továbbá olyan intézkedéseket hozni, melyek elősegítették a termelés és az értékesítés szabályozását. E törekvésüknek köszönhetik létüket a legkülönfélébb kartellek. 1900 körül pl. a vasipar és a szénbányászat termelésének csaknem 100%-a már a kartellek ellenőrzése alatt állott, ami együtt járt a termelés bénításával és a magasan megállapított áraknak a fogyasztókra nézve előnytelen hatásával. 4. A gazdasági élet az első világháborútól kezdve Az első világháború éveiben a nyersanyag- és az áruelosztás szigorú állami felügyelet alá került. Ez volt a magyarországi kapitalizmus történetében az első olyan eset, amikor az állami elosztási központok akarata mellett nem érvényesülhettek a szabad vállalkozás elvi alapján álló kereskedők és iparosok elképzelései. Meg kell még említenünk, hogy az 1916. évi XIV. tc. értelmében Pénzintézeti Központ is alakult. Célja részben a meggyengült pénzintézetek megsegítése, esetleges felszámolása.