Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei
A klasszikus kapitalizmust felváltó monopolkapitalizmus korában fokozott mértékben tudatossá váltak azok az ellentmondások is, melyek a tőkés gazdálkodást kezdet óta jellemezték. Ez időre esett Magyarországon a munkásmozgalom kibontakozása, továbbá az elvileg reformista indítású, azonban az adott tőkés társadalmi rendszerhez illeszkedő szövetkezetek minden eddigit felülmúló szaporodása. (Kapitalista körülmények közt a szövetkezetek olyan kereskedelmi társaságok, melyekben a tagságnak egyenlő szavazati joga van, függetlenül a jegyzett üzletrészek számától. Értékpapírjaik nem kerülnek tőzsdei forgalomba.) 1891-ben létesült a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a nagybirtokosok kezdeményezésére, 1898-ban pedig megalakult egyrészt az Országos Központi Hitelszövetkezet, másrészt pedig a „Hangya" Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezét. Ezzel a fokozódó szövetkezeti tevékenységgel összefüggésben került sor a kereskedelmi törvény vonatkozó részeinek kiegészítésére. így jött létre az 1898. évi XXIII. tc. a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről, mely - többek közt - meghatározta magának az Országos Központi Hitelszövetkezetnek a célját is. Az említett szövetkezetek üzletrészek jegyzése és kötvények (kötvény = az értékpapír egyik fajtája, legelterjedtebb és legismertebb alakja az államkölcsönkötvény) kibocsátása útján kezdték meg tevékenységüket. Tagszövetkezeteik révén rövidesen behálózták az egész országot. Az alapítók szándéka a közép- és gazdag parasztság megerősítése volt, így a kis- és a szegényparasztság támogatása eleve korlátozott mértékben vált lehetségessé. Az új szövetkezetek pénzhitelekkel és fogyasztási cikkek beszerzésével igyekeztek a falu szükségleteit kielégíteni. E téren azonban rövidesen egyre nagyobb mértékben szorultak állami támogatásra és vesztették el - amúgy is gyengén megalapozott - szövetkezeti elvi szilárdságukat. A századforduló után az elvileg tőkeellenes szövetkezetek mind több engedményt tettek a hatalmon levő gazdasági rendnek, maguk is részt vettek kapitalista vállalkozások alapításában (pl. a Hangya Ipar Rt-ban), végül 1919 után feladták politikai semlegességüket és beálltak az ellenforradalom szolgálatába. Dicséretes kivételnek számít az Általános Fogyasztási Szövetkezet, a szociáldemokrata munkásság szövetkezete. Az említett szövetkezeti központokkal szinte azonos időben, 1899-ben jött létre a Gazdák Biztosító Szövetkezete, szintén állami és nagybirtokosi indítással. Üzletköre kiterjedt a legváltozatosabb biztosítási ágakra. Jóval patinásabb vállalkozás volt a nagy nemzetközi háttérrel rendelkező, 1864-ben alapított és megközelítően hasonló tőkeerejű Fonciére Általános Biztosító Intézet. Ismeretes, hogy a századfordulót megelőző évtizedek kapitalista vállalkozásaiban egyre nagyobb részt követeltek maguknak a magyarországi tőkések. Ezen túlmenően igyekeztek olyan újabb vállalatokat is létrehozni, melyek Magyarország területén elsősorban az osztrák tőkések túlsúlyát voltak hivatva csökkenteni. Jó példa mindezekre a közlekedés területe. Az Osztrák Államvasút Társaság nem véletlenül éppen 1882-ben alakult át Osztrák-Magyar Államvasút Társasággá, majd később beolvadt a „Magyar Kir. Államvasutak"-ba, a Duna-hajózást 1830 óta kezében tartó Első Dunagőzhajózási Társaság rovására pedig 1895-ben megindult a Magyar Kir. Fo-