Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

A klasszikus kapitalizmust felváltó monopolkapitalizmus korában fokozott mér­tékben tudatossá váltak azok az ellentmondások is, melyek a tőkés gazdálkodást kezdet óta jellemezték. Ez időre esett Magyarországon a munkásmozgalom kibonta­kozása, továbbá az elvileg reformista indítású, azonban az adott tőkés társadalmi rendszerhez illeszkedő szövetkezetek minden eddigit felülmúló szaporodása. (Kapi­talista körülmények közt a szövetkezetek olyan kereskedelmi társaságok, melyekben a tagságnak egyenlő szavazati joga van, függetlenül a jegyzett üzletrészek számától. Értékpapírjaik nem kerülnek tőzsdei forgalomba.) 1891-ben létesült a Magyar Me­zőgazdák Szövetkezete a nagybirtokosok kezdeményezésére, 1898-ban pedig meg­alakult egyrészt az Országos Központi Hitelszövetkezet, másrészt pedig a „Hangya" Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezét. Ezzel a fokozódó szövetkezeti tevé­kenységgel összefüggésben került sor a kereskedelmi törvény vonatkozó részeinek kiegészítésére. így jött létre az 1898. évi XXIII. tc. a gazdasági és ipari hitelszövetke­zetekről, mely - többek közt - meghatározta magának az Országos Központi Hitel­szövetkezetnek a célját is. Az említett szövetkezetek üzletrészek jegyzése és kötvé­nyek (kötvény = az értékpapír egyik fajtája, legelterjedtebb és legismertebb alakja az államkölcsönkötvény) kibocsátása útján kezdték meg tevékenységüket. Tagszö­vetkezeteik révén rövidesen behálózták az egész országot. Az alapítók szándéka a közép- és gazdag parasztság megerősítése volt, így a kis- és a szegényparasztság tá­mogatása eleve korlátozott mértékben vált lehetségessé. Az új szövetkezetek pénzhi­telekkel és fogyasztási cikkek beszerzésével igyekeztek a falu szükségleteit kielégíte­ni. E téren azonban rövidesen egyre nagyobb mértékben szorultak állami támoga­tásra és vesztették el - amúgy is gyengén megalapozott - szövetkezeti elvi szilárdsá­gukat. A századforduló után az elvileg tőkeellenes szövetkezetek mind több enged­ményt tettek a hatalmon levő gazdasági rendnek, maguk is részt vettek kapitalista vállalkozások alapításában (pl. a Hangya Ipar Rt-ban), végül 1919 után feladták po­litikai semlegességüket és beálltak az ellenforradalom szolgálatába. Dicséretes kivé­telnek számít az Általános Fogyasztási Szövetkezet, a szociáldemokrata munkásság szövetkezete. Az említett szövetkezeti központokkal szinte azonos időben, 1899-ben jött létre a Gazdák Biztosító Szövetkezete, szintén állami és nagybirtokosi indítással. Üzletköre kiterjedt a legváltozatosabb biztosítási ágakra. Jóval patinásabb vállalkozás volt a nagy nemzetközi háttérrel rendelkező, 1864-ben alapított és megközelítően hasonló tőkeerejű Fonciére Általános Biztosító Intézet. Ismeretes, hogy a századfordulót megelőző évtizedek kapitalista vállalkozásaiban egyre nagyobb részt követeltek maguknak a magyarországi tőkések. Ezen túlmenő­en igyekeztek olyan újabb vállalatokat is létrehozni, melyek Magyarország területén elsősorban az osztrák tőkések túlsúlyát voltak hivatva csökkenteni. Jó példa mind­ezekre a közlekedés területe. Az Osztrák Államvasút Társaság nem véletlenül éppen 1882-ben alakult át Osztrák-Magyar Államvasút Társasággá, majd később beolvadt a „Magyar Kir. Államvasutak"-ba, a Duna-hajózást 1830 óta kezében tartó Első Dunagőzhajózási Társaság rovására pedig 1895-ben megindult a Magyar Kir. Fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom