Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

bérbevette gr. Almássy Dénes 12000 holdas sarkadi birtokát, hogy ott a sarkadi cu­korgyár részére cukorrépát termeljen. Mammut vállalataink, mint pl. a Magyar Ál­talános Kőszénbánya Rt., csak akkora összegeket fektettek bele a mezőgazdasági termelésbe, amennyinek hozama munkásaik zökkenőmentes élelmiszer-ellátásához, nyugdíjpénztári tőkéik gyümölcsöző kamatoztatásához, továbbá bányászati üzeme­ik bányafa-beszerzéseihez szükségesnek látszott. A mezőgazdasági termelésben szívósan fennmaradtak bizonyos feudális maradvá­nyok. A nagybirtok ügyintézése a feudális korszakból maradt meg a kapitalizmus idejére. A tulajdonos egyszemélyi vezetése alatt tovább működött a jószágigazgató elnöklete alatt álló ún. főtisztség. Ennek volt alárendelve a pénzügyek legfőbb igaz­gatási szerve: a főszámvevőség vagy számvevői hivatal. E munkában az utóbbi számadáskönyvek, naplók és főkönyvek pontos vezetésére támaszkodott, külső szervekkel pedig hivatalos és üzleti levelezést folytattak. A nagybirtok ügyintézésé­ben a századforduló táján egyre erőteljesebben érvényesült az írásbeliség, mely kiter­jedt a gazdasági és társadalmi élet minden fontosabb mozzanatára. Sajátos válfajai voltak a mezőgazdasági üzemeknek az állami ménesbirtokok, ille­tőleg ménesgazdaságok, köztük a mezőhegyesi, a kisbéri, a bábolnai és a sütvényi, továbbá a megmaradt koronauradalmak, mint pl. a gödöllői m. kir. koronaurada­lom. Az állami mezőgazdasági üzemek a Földművelésügyi Minisztérium szoros fel­ügyelete alatt végezték munkájukat. Elszámolásaikat, leltáraikat rendszeresen ellen­őrizte a minisztérium. Gazdálkodásuk éppen ezért jóval kötöttebb volt, mint a ma­gántulajdonban levő nagybirtokoké. A felszabadulás után változatlanul tovább mű­ködtek e birtokok, pl. a Bábolnai Állami Ménesbirtok, vagy a Mezőhegyesi Törzsál­lattenyésztő Állami Gazdaság. Mellettük azonban új típusú állami gazdaságok szer­vezésére is sor került. Ezek egyik korai képviselője a Bánrévi Állami Gazdaság, amely később beolvadt a Mezőtúri Állami Gazdaságba. Pest-Pilis-Solt-Kiskun- vármegyé­ben 1945 óta működött az Állami Gazdaságok Trösztje is, mint központi irányító szerv. Sajátos válfajai voltak az állami birtokoknak az erdőgazdaságok, illetőleg er­dőhivatalok, így pl. a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság, vagy a Gödöllői Magyar Állami Erdőhivatal. Megyei szintű felügyeleti szerv volt ugyanekkor a Budapesti Ál­lami Erdőfelügyelőség. Magyarország gazdasági életének erős agrár jellege következtében már a szabad­ságharc leverését követő neoabszolutizmus éveiben, majd fokozottabb mértékben az 1867. évi kiegyezés után sor került a gabonakereskedelem kibontakozására, vele pár­huzamosan pedig a nekilendülő spekuláció mind Pesten, mind pedig vidéken ráve­tette magát a malomalapításokra. A részvénytársasági formában létrehozott új válla­latok egyharmada, de az egyéni alapítások jelentős része is abban a malomiparban keletkezett, melynek kezdetei a forradalom előtti időszakra nyúltak vissza. A mal­mok közül legrégibb a gr. Széchenyi István alapította József-hengermalom volt, mely 1838-1839-ben Pesten kezdte meg működését. A Pesti Hengermalom Társasá­got rövidesen tucatnyi nagymalom alapítása követte. 1860 körül már 5 jelentős ma­lom volt az országban, 1875-ben pedig egyedül a fővárosban 11 gőzmalom. Ez utób-

Next

/
Oldalképek
Tartalom