Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei
bérbevette gr. Almássy Dénes 12000 holdas sarkadi birtokát, hogy ott a sarkadi cukorgyár részére cukorrépát termeljen. Mammut vállalataink, mint pl. a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., csak akkora összegeket fektettek bele a mezőgazdasági termelésbe, amennyinek hozama munkásaik zökkenőmentes élelmiszer-ellátásához, nyugdíjpénztári tőkéik gyümölcsöző kamatoztatásához, továbbá bányászati üzemeik bányafa-beszerzéseihez szükségesnek látszott. A mezőgazdasági termelésben szívósan fennmaradtak bizonyos feudális maradványok. A nagybirtok ügyintézése a feudális korszakból maradt meg a kapitalizmus idejére. A tulajdonos egyszemélyi vezetése alatt tovább működött a jószágigazgató elnöklete alatt álló ún. főtisztség. Ennek volt alárendelve a pénzügyek legfőbb igazgatási szerve: a főszámvevőség vagy számvevői hivatal. E munkában az utóbbi számadáskönyvek, naplók és főkönyvek pontos vezetésére támaszkodott, külső szervekkel pedig hivatalos és üzleti levelezést folytattak. A nagybirtok ügyintézésében a századforduló táján egyre erőteljesebben érvényesült az írásbeliség, mely kiterjedt a gazdasági és társadalmi élet minden fontosabb mozzanatára. Sajátos válfajai voltak a mezőgazdasági üzemeknek az állami ménesbirtokok, illetőleg ménesgazdaságok, köztük a mezőhegyesi, a kisbéri, a bábolnai és a sütvényi, továbbá a megmaradt koronauradalmak, mint pl. a gödöllői m. kir. koronauradalom. Az állami mezőgazdasági üzemek a Földművelésügyi Minisztérium szoros felügyelete alatt végezték munkájukat. Elszámolásaikat, leltáraikat rendszeresen ellenőrizte a minisztérium. Gazdálkodásuk éppen ezért jóval kötöttebb volt, mint a magántulajdonban levő nagybirtokoké. A felszabadulás után változatlanul tovább működtek e birtokok, pl. a Bábolnai Állami Ménesbirtok, vagy a Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság. Mellettük azonban új típusú állami gazdaságok szervezésére is sor került. Ezek egyik korai képviselője a Bánrévi Állami Gazdaság, amely később beolvadt a Mezőtúri Állami Gazdaságba. Pest-Pilis-Solt-Kiskun- vármegyében 1945 óta működött az Állami Gazdaságok Trösztje is, mint központi irányító szerv. Sajátos válfajai voltak az állami birtokoknak az erdőgazdaságok, illetőleg erdőhivatalok, így pl. a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság, vagy a Gödöllői Magyar Állami Erdőhivatal. Megyei szintű felügyeleti szerv volt ugyanekkor a Budapesti Állami Erdőfelügyelőség. Magyarország gazdasági életének erős agrár jellege következtében már a szabadságharc leverését követő neoabszolutizmus éveiben, majd fokozottabb mértékben az 1867. évi kiegyezés után sor került a gabonakereskedelem kibontakozására, vele párhuzamosan pedig a nekilendülő spekuláció mind Pesten, mind pedig vidéken rávetette magát a malomalapításokra. A részvénytársasági formában létrehozott új vállalatok egyharmada, de az egyéni alapítások jelentős része is abban a malomiparban keletkezett, melynek kezdetei a forradalom előtti időszakra nyúltak vissza. A malmok közül legrégibb a gr. Széchenyi István alapította József-hengermalom volt, mely 1838-1839-ben Pesten kezdte meg működését. A Pesti Hengermalom Társaságot rövidesen tucatnyi nagymalom alapítása követte. 1860 körül már 5 jelentős malom volt az országban, 1875-ben pedig egyedül a fővárosban 11 gőzmalom. Ez utób-