Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

- Főleg a minisztériumoknál nem mindenhol lehet lemondani az egyes esetek megvizsgálásáról, értékeléséről. - A projekt során irányult a figyelem a sok helyen már létező elektronikus iratokra. Ezekkel feltétlenül foglalkozni kellene az értékelés szempontjából is, de hatalmas ráfordítás igénye merül fel. Arról nem is beszélve, hogy Baden-Württembergben még sok mindent tisztázni kell az alapelvek terén (hogyan és hol kell az elektronikus iratokat hosszútávon biztosítani és hozzáférhetővé tenni). - Ha a levéltárakat "ügyfél"-orientált intézményeknek tekintjük, amelyek a demokratikus államban a levéltári anyagképzés és -biztosítás politikai funkcióját is ellátják az átláthatóság érdekében, akkor ez következményekkel jár a levéltári értékelésre is. Ezért követelmény az össztársadalmilag felelős, történelmileg-politikailag értékelő levéltáros. A proveniencia-orientált vertikális és horizontális értékelésben is végső soron, főleg az utolsó fellebbviteli fokon, mindig tartalmi értékelésről beszélhetünk. Vagyis az, hogy célirányosan hol alkalmazható a vertikális-horizontális módszer, az a levéltárak társadalmi felelősségéből ered, s ettől nem mentesíthetők a levéltárak. Végül, de nem utolsósorban Kretzschmar felvetette a levéltári értékelés szélesebb keretű, szövetségi szintű összehangolásának szükségességét. Új értékelési módszert vezetett be Észak-Raj na-Wesztfália Állami Főlevéltára is nagyrészt a baden-württembergi projekt elvei szerint. Erről a már említett düsseldorfi konferencián Ingeborg Schnelling-Reinicke számolt be.

59 A szerző külön hangsúlyozta, hogy az ügyfelosztási és irattári tervek segítségével az értékelési döntéseket a jövőben keletkező aktákra is meghozzák. Az új német levéltári értékelési modellek létrejöttében jelentős szerepe volt a Hollandiában 1991-ben bevezetett PIVOT-módszernek Erről is szó esett a 2000. évi düsseldorfi konferencián J. Hanno de Vries előadásában.

60 Hollandiában korábban keletkezésük után 50 évvel kerültek állami levéltárba az arra érdemes iratok. A hagyományos értékelés és selejtezés a 80-as évek végén csődöt mondott, ezért hatalmas mennyiségű átadatlan iratanyag halmozódott fel a szerveknél. A problémát növelte az átadási határidő 20 évre csökkentésének terve, amely az 1995. évi új levéltári törvénnyel meg is valósult. Ez a helyzet szülte a PIVOT-ot (magyarul feloldva: az átadási idő lerövidítése bevezetésének projektje). A PIVOT-módszer lényege: az akták leltározása