Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

2. A NÉMET SZAKIRODALOM a. 1990—91-ig. Az I. világháború utáni nagytömegű irattermelés kényszerítette a levéltárosokat arra, hogy az addig "mindent megőrizni" elv helyett a levéltári anyag csökkentésére irányuló módszert dolgozzanak ki. Erre két megoldás kínálkozott: az értéktelen, a felesleges kiválasztása a levéltári anyagból, ami negatív kiválogatásként, vagy a levéltári értékűvé minősíthető anyag kiválasztása, ami pozitív kiválogatásként honosodott meg a német terminológiában. Jóllehet, a proveniencia és a pertinencia tulajdonképpen a levéltári rendezés alapelvei, mégis ezeket hívták segítségül az iratok értékelésekor is. Korszakunk szakirodalmán végigkövethető e két irányzat közötti - váltakozó sikerekkel folytatott harc - amelyből 1990-ig az derül ki, hogy a proveniencián alapuló válogatás kerekedett felül, illetve akkor már annak egy modernebb, a francia és angolszász irodalomból kölcsönzött változata, a funkcionális proveniencia. A II. világháború következményeként megosztott Németország eltérő fejlődése miatt - amely a levéltári szakirodalomban is éreztette hatását - az NSZK és az NDK szakirodalmának áttekintését külön fejezetre bontottuk. Német Szövetségi Köztársasás Az 1950-es évek rapid iratgyarapodása ismét előtérbe állította a selejtezés 25 kérdését. 1957-ben erre való megoldásként született az ún. Sante-Rohr modell, amelynek lényege az volt, hogy nem az egyes iratokat, hanem az iratképzőket vették vizsgálat alá és rangsorolták. A kiválogatás mércéjéül a bürokratikus apparátus hierarchikus felépítése szolgált, mert e felfogás szerint az iratképzők alá- és fölérendeltségi viszonya az irat értékét is meghatározza. A funkcionális vizsgálat során levéltári értékűvé nyilvánított regisztratúrák megőrzendők, míg az értéken aluliak kiselejtezendők. (Ld. az NDK-ban a szervjegyzékek értékkategóriáit!) 1983-ban ennek alapján nyilvánították a postahivatalokat, Bajorországban pedig a vámhivatalokat levéltári megőrzésre nem méltónak.